Századok – 1911

Történeti irodalom - Hafemann; Max: Das Stapelrecht. Ism. Flórián Károly 56

58 TÖRTÉNETI IRODALOM. 60 mondja : »... ibi sua deponent onera, vendentes et erneutes, ut ex eo civitas emendetur ...«. A továbbutazás eltiltása ugyanis az eladási kényszert is jelentette. Az árúmegállító jog virágzásának kora 1250—1500-ig tart. A kicsi és nagy városoknak egész tömege bírja ezt a jogot. Szerző csak példaképen 70 várost sorol fel, köztük Ofen-Pest és Preszburg városokat. A városok felvirágzásával fel kellett virágoznia az árúmegállító jognak is, mely a városi szükséglet fedezésének igen fontos eszköze volt. Szerző kimutatja, hogy téves az a nézet, mely Niederlagsrecht és Stapelrecht alatt különböző jogokat ért. Mindkettőt akképp definiálja, hogy ez a városnak az a joga, melynek alapján követelhette, hogy minden vagy bizonyos kereskedő, ki mellette átutazott vagy rajta keresztül utazott, utazását bizonyos időre szakítsa meg, árúit egészben vagy részben rakja le és bocsássa árúba. Ennek a jognak megsértése büntetést vont maga után. Nem tartozik ellenben az árúmegállító jog fogalmához : 1. az átrakodási jog (Umschlagsrecht) ; 2. a továbbutazás tilalma ; 3. a vendégek egymásközti kereskedésének (Gästehandel) tilalma ; 4. szolgáltatások szedése ; 5. az útkényszer ; 6. a jus constringendi és a darujog (Krahnrecht.) A harmadik korszak, 1500—1700, az árúmegállító jog hanyatlásának korszaka. A városi gazdasági politika helyébe a territoriális gazdasági politika lép, mely általánosabb érdekeket véd. A kisebb városok árúmegállító jogai elvesznek és csak a nagyokéi maradnak meg. A birodalom még inkább ellensége az árúmegállító jognak. 1668. jul. 13-án kimondja a birodalmi gyűlés : »das nicht allein alle unrechtmäszigen Stapel und Niederlagen abgeschafft, sondern auch hinführo keine neue mehr ertheilet werden sollen«. A meglevő árúmegállító jogok is változnak és pedig két irányban. Sok árúmegállító jog szolgáltatások szedésére irányuló joggá vagy átrakodási joggá alakul át, míg viszont mások a szolgáltatások (vámok) szedésének jogával, minek neve ebben a korban »Niederlage,« és az útkényszerrel bővülnek. A XVIII. században és a XIX. század elején az árúinegállítójog tartalma elvileg ugyanaz mint előbb. De tényleg az árúk árúbabocsátását már nem kívánják, mivel ezt a megváltozott gazdasági viszonyok feleslegessé és lehetetlenné tették. Mündenben 1824-ben kijelenti egy rendelet, hogy »von dieser Befugnis jedoch in neueren Zeiten nur selten und bei eingetretenem Getreidemangel Gebrauch gemacht ist. . .«. Würzburgnak 1737-ben azt felelik Passau, Regensburg és Frankfurt a. M. városok, hogy az árubabocsátás kényszere nincs már »in usu«. Az árúmegállítójog a gyakorlatban átrakodási joggá alakult át. A szabad kereskedelem híveiben és a természetjogászokban új ellen-