Századok – 1911

Történeti irodalom - Hafemann; Max: Das Stapelrecht. Ism. Flórián Károly 56

58 TÖRTÉNETI IRODALOM. 61 leieket nyert azután az árúmegállítójog. Sok árú megállító jog már a XVIII. században megszűnt, így Hamburgé, Speyeré, Dordrechté ; mint jogintézmény pedig a XIX. században tűnt el. A bécsi congressus 114. czikke az úgynevezettt közös folyókra nézve így szól : »On n'établira nulle part des droits d'étape, d'échelle, ou de relâche forcée. Quant à ceux qui existent déjà, ils ne seront conservés qu'en tant que les états riverains, sans avoir égard à l'intérêt local de l'endroit ou du pays où ils sont établis le trouveroient nécessaires ou utiles à la navigation et au commerce en général.« Ennek daczára azonban Köln és Mainz még sokáig ragaszkodott átrakodási jogához. A bécsi congressus határozatait csak az 1821. évi elbai hajózási acta, az 1823. évi weseri hajózási acta és az 1831. évi rajnai hajózási acta valósította meg, midőn kifejezettten eltörölte az ezen folyók 'partjain fennálló árúmegállító és átrakodó jogokat. Magdeburg ez alkalommal 62.000 tallér évi járadékot kapott kártérítésül. A hajózási acták azonban nem érintették azoknak a városoknak árúmegállítójogát, melyek nem az Elba, Weser és Rajna mentén feküdtek. Ezeket az 1833. márcz. 22-én kelt Zollvereinigungsvertrag 16. czikke szüntette meg. Midőn Szászország 18?3. márcz. 30-án csatlakozott a szerződéshez 1834. jan. 1-vel, akkor megszűnt Leipzig árúmegállító joga is. Ezért a város évi 43.2-51 tallérnyi kárpótlást kapott. Ezzel Németországban az utolsó árúmegállítójog is megdőlt. A német vámegylet-nek szerződéseiben ez a tilalom még hosszú időn át szerepel. így az 1869 : VII. t.•cz.-be iktatott és a német vámegylettel 1868. márcz. 9-én kötött kereskedelmi és vámszerződés 11. czikke így hangzik : »Arúmegállítási és átrakási jogok a szerződő felek álladalmaiban meg nem engedhetők, s a hajózási és egészségrendőri, mint szintén az illetékek biztosítására megkívántató szabályok fentartása mellett, egy árúszállító sem kényszeríttethetik valamely meghatározott helyen megállapodni, ki-, be- vagy átrakodni.« A német birodalommal* 1878. decz. 16-án kötött és az 1878 : XXXVI. t.-cz.-be czikkelyezett szerződésben azonban ehhez hasonló intézkedést már nem találunk. Hafemann munkája lelkiismeretes forrástanulmányon alapszik és kitűnő útmutató a kérdés irodalmában. Kár, hogy — mint arra Hugo Rachel rámutat (Schmoller's Jahrbuch, XXXIV. p. 1367—1369.) — az árúmegállítójog nemzetgazdasági jelentőségét alig teszi kutatás tárgyává, hanem majdnem kizárólag annak csak fejlődési oldalát vizsgálja. FLÓRIÁN KÁROLY.