Századok – 1911

Tárcza - Szent István-társulat irodalmi és tudományos szakosztálya. Tagányi Károly felolvasása: »Heraldika és ikonographia« cz. 559

621 TÁRCZA. ekként a Társulatot a tönkrejutástól megmentette. Az ezt követett reorganisatio és újraépítés munkájában Szilágyi Sándor társulati titkárral együtt nagy buzgóságot fejtett ki s ennek volt köszönhető, hogy Társulatunk nemcsak rövid idő alatt kiheverte a szenvedett kárt, hanem a közönség szeretetében és pártolásában újra nagyranőtt, Szorgalmasan látogatta választmányi üléseinket s lia egyszerínásszor a collisio officiorum gátolta a megjelenésben, sohasem mulasztotta el, hogy elmaradását levélben ki ne mentse. . Egyike volt azoknak a lelkes »öregeknek«, kik Társulatunkat bölcsőjétől kezdve szeretettel ápolgatták s felvirágzására mindent elkö'vettek. Ravatalára letettük kegyeletünk jelképét, koszorúnkat s temetésén, mely a kerepesi-úti temetőben ment végbe, Társulatunk képviseletében az elnök és a titkár volt jelen. Áldás emlékére ! TÖRTÉNELMI S И OKON TÁRSULATOK. A SZENT ISTVÁN TÁRSULAT IRODALMI ÉS TUDOMÁNYOS SZAKOSZTÁLYÁNAK folyó évi május havában tartott ülésén történetírásunk mezején mély barázdákat szántó, nagytudományú tagtársunk, Tagányi Károly >>Heraldika és ikonographia« czímü tanulmányát olvasta föl. Kimutatta, hogy a mai használatban levő pecsétek czímerei s jelvényei majdnem mind el vannak torzítva s csak valamely régibb s helyesebb pecsétnek fokozatos elrontásából keletkeztek. Példákkal bizonyította, hogy e pecséttorzítások fölismerésére s helyesbítésére a heraldika képtelen. Mivel azonban a legtöbb városi és községi pecsét elsősorban a maga (templomának) védőszentjét igyekezett megörökíteni, az ily pecsétek vizsgálata és megállapítása csakis a keresztény szentek ábrázolástana : az ikonographia alapján lehetséges. Szemlét tartott a városi s községi védőszentes pecséteken, melyek számra nézve a világi jelvényeket viselő pecséteket már a középkorban is felülmúlják. A jellemzőbbeket ismertetve, azt a hatást elemezte, mely védőszentes pecséteinket a reformáczió alatt érte. A védőszentek egy része a pecsétekről végkép eltűnt, más része pedig vallásos jellegétől megfosztatván, teljesen átalakúlt. Képeik vagy jelvényeik üres czímerképekké vagy torzalakokká változtak, elanynyira, hogy eredeti alakjuknak, s értelmüknek felismerése ma már rendkívül nehéz. Ezután ama pecséteket ismertette, melyek nem az illető város vagy község templomának, hanem egyházi földesurának védőszentjét ábrázolják. Ezzel kapcsolatban azokról a vármegyei czímerekről is megemlékezett, melyek szintén védőszenteket ábrázolnak. Ezeknek egy részét közjogi jellegűeknek kell tekintenünk, mivel oly