Századok – 1911

Történeti irodalom - Szabó Dezső: Válasz Szekfű Gyula bírálatára 553

TÖRTÉNETI IRODALOM. 553 a czímeres nemesítő leveleket ( ar mali sok), a nemességszerzők és az oklevél keltének felemlítésével. A komáromi vármegyei levéltár több mint 300 czímeres levelet őriz, ezekből 30 eredeti czímerlevél. Külön csoportban adja a nemesi bizonyságleveleket (testimonialisok), melyektől elkülöníti a nemességvizsgálatokat és a nemességvitató perek anyagát, a tanúvallomásokát és a magánjogi vitatkozású okiratokat, bár ezek szorosan összetartoznak, mivel a vizsgálat és a nemesi státus-per rendszerint a nemesi bizonyságlevél kiállításával végződött. A nemesség-igazolásoknak (investigatiók) szintén külön fejezetet szentel, a melyben azonban csak a kétségtelen, igazolt nemes családokat sorolta föl. Nem lett volna czéltalan, ha kiterjeszkedik a kétséges nemességekre is, mert az igazolás rendjén minden bizonynyal fordultak elő alaptalan, jogtalan törekvések vagy legalább nem igazolható nemesség-követelések. Az adatok legnagyobb gazdagságát a nemesség-hirdetések csoportjában találjuk. Ez a rész voltaképen az adatoknak abból a rendkívül bőven ömlő forrásából merít, a melyet a vármegyei közgyűlések tárgyalásai nyitottak meg. Ismeretes, hogy a közgyűlések, a particularis és generalis congregatiók adták ki a bizonyságleveleket, itt hirdettette ki az új települő vagy vándorló nemesség magával hozott bizonyságlevelét. Még a nemesi összeírások nélkül is — ennek közlésére, sajnos, nem volt elég hely a testes kötetben — nagy és gazdag anyag az, a mit a szerző közrebocsát a kutató tudós s az érdeklődő nagyközönség számára, Elismerés illeti meg Alapi Gyulát a munka gondos, megbízható és kimerítő összeállításáért, a melyben másfél ezer nemes családra vonatkozólag találunk értékes adatokat. Szerző a fiatalabb levéltárnoki gárda egyik munkás tagja, ki bizonyára beváltja könyvének előszavában tett ígéretét, hogy munkáját, az adatoknak ezt a hasznos tárát, kiegészíti a nemes családok történetének megírásával. Alapi műve megszerezhető Komárom vármegye levéltáránál. —r. Válasz Szekfü Gyulának „A magyar országgyűlések története II. Lajos korában" cz. könyvről szóló bírálatára. Szekfü Gyula barátom szíves volt a Századok júniusi füzetében néhány megjegyzést tenni a II. Lajos korabeli országgyűlésekről szóló könyvem ellen. Legyen szabad kifogásaira néhány felvilágosítással szolgálnom főleg azok számára, kik csak a bírálatot olvasták el, nem pedig magát a könyvet is. Első kifogása az, hogy nem használtam fel az irodalmat, mivel Andrea da Burgót, Herbersteint és Liske egy értekezését