Századok – 1911

Történeti irodalom - Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz. Ism. Gombos Albin 538

544 TÖRTÉNETI IRODALOM. 544 Igen érdekes dolog, hogy az európai diplomatia előtt a Rákóczi tekintélyének talán az adott legnagyobb súlyt, hogy határozottan sohasem tudták, milyen viszonyban van az aluszékony s a kedvező alkalmat elmulasztó portával. S ezt a körülményt a fejedelem is tudta s fel is használta. így folynak a tervezgetések kifelé, mialatt itthon elvesz Erdély. A hihetetlenül rossz seregvezetés, a nagyranőtt tábornokok egyenetlenkedése s tehetetlensége most már sűrűbben termik a keserű gyümölcsöket. Az apró, olykor Bécsig terjedő portyázásokkal nem lehetett feltartóztatni a császáriakat, a kiket a tehetséges Starhemberg, Pálffy s Rabutin vezettek. Ezen a bajon nem tud segíteni a fejedelem. Katonai tekintélye folyton fogy. Nem igen van ugyan kikben válogatni, de az adott viszonyok között is rosszúl válogatja meg embereit. Főhadvezérét követségben járatja akkor, a mikor a Yágmente elvesz. Zúgolódás hallatszik már a gyenge vezérektől agyontaktikázott, lerongyolódott kurucz hadak részéről is, hogy miért nincs a táborban a fejedelem. A sok reményt igérő, de a valóságban semmitérő diplomatiai tapogatózások tehát egészen megbénították a harcztéri erőkifejtést, erősen lehűtötték a nemzeti lelkesedést. Csak a fejedelem bízik még rendületlenül a jövőben, de ez a remény már egyáltalán néma nemzet erején alapúi, hanem teljesen a külföldi segítségben. Arra a pontra jutott a nagyszerűen kezdődő felkelés, hogy rövid néhány hónap alatt gyászos végét éri, ha József a Rajnától avagy Itáliából újabb hadakat indíthat Magyarország ellen. Szerencsére XIV. Lajos kisebb, de váratlan sikerei, így Savoyai Eugén visszaszorítása Toulon alól, ebben a szándékában megakadályozták. Starhemberg távozása a spanyol harcztérre s a Pozsonyba összehívott országgyűlés azon eredménye, hogy a király még a labanczok által is jogosaknak tartott sérelmek orvoslásáról sem akart tudni, a külföldi követekben azt a hitet keltették, hogy a kuruczok új erőre kapnak. Volt is valamelyes mozgolódás. A szokott módon a fejedelem is nagyobb tevékenységet fejt ki. Az északnyugati hegyvidéket teszi hadműveletei alapjává, abban a reményben, hogy Sziléziába csaphat át, a hol Frigyes poroszkirály csatlakozással biztatta. Minden jel arra mutat, hogy a porosz udvarban komolyan gondoltak a fiatal Frigyes Vilmos magyar királyságára. A fegyelmezetlen s tehetetlen vezérek azonban Trencsénnél olyan kudarczot hoztak a kurucz seregre,, a mely nemcsak a porosz terveket semmisítette meg, hanem a nemzet önbizalmát is teljesen tönkre tette. Ebben a dologban a fejedelmet is hibásnak találjuk. A seregnek a sanyarú viszonyokhoz mérten is jobbnak kellett volna már lennie. A kurucz