Századok – 1911

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Thaly Kálmán emlékezete 481

488 DR. MÁRKI SÁNDOR. évi XXVIII. t.-cz. újraépíttetni parancsolta azt a templomot, a melyet valaha Szent István emelt a honalapító sírja fölé. Irodalmi emléket Árpádnak abban a díszmunkában állított, a melyet a Franklin-Társulat Csánki Dezső szerkesztésében adott ki. De mindama szent nevek közúl, melyeket a haza földjéhez egy ezredév csatolt, legjobban lelkesítette Rákóczi, a ki a szabadság véres zászlóit hordozá. ö maga is a szabadság rajongó szeretete, egy forradalmi vers miatt bujdosott Erdélyben, 1860-ban, mikor társulatunk ma is élő oszlopos tagjának, Vargyasi Dániel Gábornak leveles ládájában Rákóczi szabadságharczára vonatkozó iratokat talált. Most ötven éve, a mohácsi csata 335. évfordulóján, ezekből állította össze első oklevéltárát, a Történelmi Kalászokat. Kötete élén közölte II. Rákóczi Ferencz sajátkezű levelét, a mely szerint a fejedelemnek »teljes ügyekezete az, hogy ezen nemes hazának hírét, nevét, szabadságát az egész keresztény világ előtt tündököltesse«. Más ügyekezetet többé ő sem ismert. Megvallotta, hogy »Engem, Rákóczi, híveddé — Bár mindenek hagyjanak el, — Az Űr régi kuruczoknak Hamvaiból támaszta fel, Hogy zsarnokok hízelgői Mit nevedre reákentek, Lemossam a gyalázatot S nagy lelkedről himnuszt zengjek.« Ne vádolja senki, hogy valóban inkább himnuszt írt, mint történelmet. Szokatlan erővel ragadta meg az a nyolczesztendős küzdelem, a melyben a nemzet — magának a dicsőséges fejedelemnek szavai szerint — hihetetlen lelki nagyságot tanúsított. Ezt a lelki nagyságot szerette volna Thaly megint nemzeti tulajdonsággá tenni. A kezdő tudós örömmel látta, hogy Szalay László, a nemzet ihletett történetírója, az idegen uralomra következő átmeneti időkben, a provisoriumban, minden eddigi történetírónál nagyobb hatással figyelmeztette nemzetét arra a dicsőséges fejedelemre, a kiben a legélénkebb visszhangot keltette anyai nagybátyjának, Zrínyinek a jelszava : >>Ne bántsd a magyart !«