Századok – 1911

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Thaly Kálmán emlékezete 481

THALY KÁLMÁIÍ EMLÉKEZETE. 489 Űgy érezte, hogy Szalay elhunytával (1864) sem szabad elnémulnia a kuruczvilág történetének. A hogy szerényen mondta, »kidőlt ugyan az erős oszlop s a nagy feladat kicsinyekre szállott. Hagyján ! Hiszen a gyönge erők munkálkodása is jobb a teljes tétlenségnél«. A kicsinyek közé számította magát ; de nem csüggesztette el a föladat nagysága, sőt roskadozó erejének éppen az kölcsönzött szárnyakat. Arra nem mert vállalkozni, hogy befejezze mesterének, Szalaynak művét, Magyarország történetét, mely éppen a kuruczvilág 1707. évi eseményeinek leírásánál maradt félbe ; azonban lemondott arról a tervéről, hogy Árpád történetével, vagy Komárom vármegye monographiájával foglalkozzék ; kilépett a Pesti Napló szerkesztőségének kötelékéből is, melybe négy esztendeig tartozott s 1864-től fogva, mint Gyulai Pál utóda a pesti ref. főgymnasium irodalomtörténeti tanítószékén, »minden meggazdálkodható idejét« a kuruczvilág tanulmányozására, ismertetésére fordította. Nemcsak a fejedelemnek mindenképen magasztos, mindenképen nagyszerű alakja vonzotta ; varázsköréből mintegy kiszakítva magát, ezt a korszakot úgyis rendkívül érdekesnek és tanulságosnak találta, ha csak az eseménynek többi szereplőjét, s az események lánczolatát vizsgálta : a lelkesedéssé fokozott hazaszeretetet, a kuruezok állhatatosságát, szélsőségekbe csapó elkeseredését, óriási erőfeszítését, áldozatát, önfeláldozását. Magával ragadta az a kor, a melyben annyi kitűnő jellemmel, erénynyel, vitézséggel találkozott. Nem hitte, hogy mindez diadalra ne vezessen ; de csalódása után is megnyugvással tekintett arra a képre, a melyen ott látta a haza megmentett, kivívott alkotmányának nagyszerű alakját is. Ebben a hangulatban fogott a kuruczvilág emlékeinek gyűjtéséhez, az okleveleknek és emlékiratoknak közléséhez, az adatoknak rendszeres, tudományos feldolgozásához és mindezeknek alapján a kurucz-szellem fölébresztéséhez. Munkásságát és hatását legjobban ezen négy csoport szerint ítélhetjük meg. A gyűjtést 1861-ben az országgyűlés feloszlatása (augusztus 22.) után Szalay tanácsára és támogatásával indította meg s oly erővel folytatta, hogy a dunántúli levéltárakról tett jelentésével már 1867-ben bámulatba ejtette az Akadémiát. Azt és a.