Századok – 1911

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Thaly Kálmán emlékezete 481

THALY KÁLMÁIÍ EMLÉKEZETE. 487 got is bejárta velők és a legszebb kuruczdalokkal. Teljesedett Thaly fiatalkori álma : Magyarország megint a dalok hazája lett és a magyar ember vére hazaszeretetre buzdult fel. Halhatatlan érdeme, hogy nemzetét először is dalban tanította meg egy nagyon viharos, de nagyon dicsőséges korszaknak történetére s arra, hogy szeretnie kell mindent, a mi ennek a korszaknak szenvedéseivel és dicsőségével összefügg : Istent, hazát, szabadságot. II. Huszonegy esztendős volt Thaly Kálmán, mikor történetíró lett. Az 1860. évben, a nemzeti felbuzdulás idejében, egyszerre találta meg történelmi eszményképeit : Árpádot és II. Rákóczi Ferenczet. Már akkor országszerte énekelték az ő dalát : »Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted : Nem vész már el, ha eddig el nem veszett !« És neki tulajdonították a Rákóczi-induló új szövegét : »Isten, adj hazánk felett Tiszta, kéklő, szép eget !« Az ifjú, a kit dalra fakasztott eszményképeinek nagysága és dicsősége, történetet írva sem némította el szíve dobogását. Legelső tudományos czikkében is arra buzdította Árpád unokáit : lássák be, hogy csak oly nemzet méltó nagy jövőre, a mely önön múltja iránt tisztelettel viseltetik. A mikor Árpád apánk sírját kereste, tiltakozott az ellen, hogy ábrándozónak tartsák, a ki arany és ezüst koporsók fölfedezéséről álmodozik. Hazafias érzésből, tiszta szívből eredő ügyekezetévei csupán a tudománynak akart szolgálatot tenni s a honalapító vezér emlékének dicsőítéséhez járulni. Ha csak néhány betűt is találna az ázsiai ősírásból ! Minő magasztos lenne, ha nemzedékünk késő ezredév után meglelné azt a kardot, melylyel Árpád ezt a hont megszerezte-! Nem lelte meg. De fő része van abban, hogy az 1896 : VIII. t.-cz. emlékművekkel rendelte megörökíteni a honfoglalás ezredik évfordulóját és hogy Árpád halála ezredik évfordulóján az 1907.