Századok – 1911

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Thaly Kálmán emlékezete 481

THALY KÁLMÁN EMLÉKEZETE.1 I. A mely napon személyesen először jelenthetem, hogy teljesítettem társulatunk megbízását, három nagy kötetben közrebocsátottam II. Rákóczi Ferenez fejedelem életrajzát : íme, itt vagyok, hogy teljesítsem társulatunk másik megbízását is, és fölelevenítsem Rákóczi hű íródeákjának, Thaly Kálmánnak emlékezetét. Nem vétenék a kegyelet ellen, ha koszorúját azokból a virágokból és babérlevelekből fonnám meg, a melyeket ő maga szedett össze, hogy egy koszorúban tegyem le a kassai szent sírra. A pozsonyi sír számára is >>nő még virág a partokon«, a koronezói csatamezőn, hol a tizenhétéves Thalyban ősének, Thaly Istvánnak és annyi jó kuruez vitéznek elvérzése miatt először viharzott fel a kuruezérzés. A csobánczi várban, mely alól asszonyok kergették el a labanczokat, mostan is nvilnak számára a vadrózsák, melyekből valaha bokrétát kötött a legszebb zalai leánynak. A görgényi várnak, az erdélyi kuruez-szabadság utolsó bástyájának tövében, tavaszi napsugártól várja éledését a rózsa, melyet valaha szentebbnek tartott, mint ha leánytól kapta volna, mert a szabadságra emlékeztette. Es sírját beszórhatjuk zsibói piros virágokkal, melyeket valaha azért tűzött szíve fölé, mert bajnok ősei porából fakadtak. Virágok illenek ahhoz, ki nemcsak a természet báját, hanem a mult lelkét is látta a virágok mosolyában. Bocsásson is meg a tisztelt közgyűlés, ha én inkább virágokkal, mint babérlevelekkel ékesítem Thaly képét ebben a társulatban, melyet ő kilenczedmagával azért alapított, hogy munkában és szeretetben egyesítse a magyar történetírókat és történetkedvelőket. Három esztendővel az alapítás után azt írta nekem, akkor talán legfiata-1 Felolvastatott a Magyar Történelmi Társulatnak 1911. márczius 16-án tartott közgyűlésén. SZÁZADOK. 1911. VII. FÜZET. 31