Századok – 1911

Történeti irodalom - Iványi Béla: Bártfa sz. kir. város levéltára. Ism. Erdélyi László 200

TÖRTÉNETI IRODALOM. 201 zat eszközeit, alkalmait megadni a tudomány művelőinek : ez az Akadémiának oly hivatása és érdeme, a melyért csak tisztelet és hála illetheti meg. Akadémiánkhoz méltó tudományos áldozat a föntebbi czímben jelzett kiadvány is. Nem a nagyközönségnek való ; de hazai történetkutató kevés olyan akad, a kit nem érdekel s ezeket bőségesen pótolhatják azok az osztrák, cseh, lengyel történettudósok, kik kénytelenek lesznek Iványi bártfai regesztáit forgatni s miatta annyira-mennyire magyarul is tudni, a mi újabban — úgy látszik — egyre szaporodó jelenség a szomszéd historikusoknál. Minden ilyen munkánál főleg két szempontból kell az értéket mérlegelnünk : a közlött anyag és a szerző munkája szempontjából. Anyaga nemcsak Bártfa, hanem egész hazánk, sőt a szomszéd országok múltját illetőleg is nagyon érdekes és tanulságos. Sok benne a politikai történet adata, de még több, aránytalanul bőséges a középkori társadalom életét megvilágító művelődéstörténeti adat. Ügy hiszem, egy hosszú historikus élet kevés lenne azon sok történeti érték becsületes, teljes kiaknázására, a mely Bártfa levéltárában : okleveleiben és registrumaiban föl van halmozva. E történeti anyag kezdete szerény, de a XV. század húszas éveitől kezdve rohamosan nő.1 Az Árpádkor végén kitört belső zavarok hatalmas kényurait Anjou I. Károly király legelőször Kassa tájékán törte meg, még pedig kiválóan a felvidéki vendégek, telepesek szerencsés támogatásával. A rozgonyi diadal nyomában lép igazán a történet színterére Bártfa városa. Korábbi léte, élete homályos, szegény. Saját múltját illető legrégibb oklevele 1362 október 31-én kelt királyi átíró oklevélbe van foglalva, eredetije nincs meg Bártfa azon telepítőieveiének, a melyben I. Károly király 1320 szeptember 28-án szokásos úrbéri kedvezményeket biztosít a Bártfa nevű kerített hely, civitas, »váras« letelepült és jövőben letelepülő lakosainak, a vendégeknek, nevezetesen mindennemű tehertől való mentességet tíz évre, örökös vámmentességet magában a városban s ennek környékén földeket, Szépfalu földjének és a Hosszúmező erdőnek felét. Tiz év múlva urbérök minden udvartelektől fél fertó (ezüstben annyi dénár, a mennyi megfelelt fél körmöczi aranynak, mai pénzben kb. 5% korona). A termés földesúri kilenczedik tizedének felét a király átengedi a plébánosnak. Ezen telepítés vezetője, mintegy vállalkozója, Lőrincz üa Lőrincz ; 1 Tízévenként 1319-től: 5, 2, 2, 7, 6, 2, 5, 7 regeszta a XIV. században; 26, 24, 127, 138, 195 a XV. sz. első felében ; 618, 623, 322, 6?4, 748 a XV. század második felében.