Századok – 1911

Történeti irodalom - Iványi Béla: Bártfa sz. kir. város levéltára. Ism. Erdélyi László 200

202 TÖRTÉNETI IRODALOM. 202 azért ő lesz s utána örökösei a város soltésza, bírája ; övé lesz itt minden malomhely és két, minden úrbéri tehertől mentes udvartelek, kúria. Ez a telepítőlevél városi szabadságot még nem tartalmaz : sem autonómiát, szabad pap- és bíróválasztást, sem vásárjogot. Csak a civitas szó jelentéséből következtetjük, hogy már be van kerítve a község, vagy ennek egy része, a vár.Majdnem egy századig van ott királyi várnagy a várban. A. telepítés után negyvenöt évvel Nagy Lajos király megadja Bártfa városnak a pallosjogot s plébániatemploma védőszentjének ünnepére (szept. 1.) az országos vásárt (1365.), a mit sok földesúri terület, község is megkapott, így lett Bártfa vásáros város, vagy — mondjuk •— mezőváros. Igazi szabad királyi várossá Bártfát Nagy Lajos király 1376 marczius 7-én tette azzal, hogy a fallal kerített városnak megadta Kassa és Buda kiváltságait, a mivel megadta autonómiáját, elöljáróinak szabad választását és önálló bíráskodását, a régi úrbéri terragium és egyéb földesúri jövedelmek helyett pedig egy összegben állapította meg a város évi adóját, t. i. 500 arany forintban (5500 korona, a mi vevőképessége szerint kb. 20.000 korona). Zsigmond király egyszer beleavatkozott a plébánia betöltésébe : mivel gyorsan megtudta a plébános halálát, rögtön kinevezte a szláv Przibislaust s így megelőzte a bártfaiak választását, de megígérte, hogy a jövőben szabadon választhatnak plébánost <1391). Közben kereskedelmök már szépen kifejlődött, mert a lengyel királyok ismételten biztosították nekik a czchowi vámmentességet (félúton Krakó felé 1363? 1388), Mária magyar királyné pedig azt, hogy Lelesz felé a Tápián (ma Tapoly) vize mentén járhattak árúikkal s nem kellett a sárosi királyi várispán tölgyszéki vámján és Kassán áthaladniok (1385). Kereskedelmi kiváltságaikat magasra fokozza Zsigmond király 1402 elején azzal, hogy árumegállító jogot adott nekik, a mennyiben lengyel és orosz kereskedők tartoztak ott árúikat lerakni ; a királyi harminczad nevű határvámból a negyedrészt elengedte ; szabad közlekedést biztosított nekik Zenggig, sőt a tengeren túl is, tekintet nélkül Buda kiváltságaira ; mentességet adott a királyi vámok alól összes országaiban, csak azt kötötte ki, hogy ne szövetkezzenek más kereskedőkkel ezek árúinak vámmentes átcsempészésére, mert ezért árúelkobzással sújtatnék a bűnös ; végül kiváltságot ad arra, hogy a külföldi kereskedők árúit Bártfára s innen tovább bártfaiak szállíthassák. Két évvel utóbb a király a harminczad negyede helyett már felét engedte el nekik, megint természetesen a más kereskedőkkel való összejátszás szigorú eltiltása, árúelkobzás és letartóztatás terhe alatt. Bártfa kereskedelmi kivált-