Századok – 1911

Értekezések - GÁBOR GYULA: A somogymegyei Répás-kerület története - I. közl. 81

A SOMOGY MEGYEI RÉPÁS-KERÜLET TÖRTÉNETE. 93 hagyott régi medre. A régi országhatár a mai Zdala volt, minő jogon meri tehát Somogymegye a maga határait délre kiterjeszteni csak azért, mert a Dráva eltért az eredeti folyásától és délre került ? Felhozza Kheul generális azt is, hogy Magyarország az országgyűlésen azzal is indokolta követelését, hogy a Répáson lakó confiniariusok tolvajlásai, rablásai és gyilkolásai ezzel megszűnnének és az utasok biztonsága helyreállíttatnék, már pedig ezek a panaszok alaptalanok. Hiszen, — úgymond — ha ilyen esetek bizonyíthatólag megtörténtek volna, nem keresett volna-e Somogymegye orvoslást és elégtételt a felséges udvarnál ? ö különben kötelességszerüleg beszolgáltatja a generalatus jogainak támogatására szolgáló összes bizonyítékokat, megjegyezvén, hogy írásbeli documentumai nincsenek, mert a mi volt, az a hadbírói irodában őriztetett, de azok 16—17 év előtt egy tűzvész alkalmával mind elpusztultak. Ezek a bizonyítékok a követkpzők : A Répás-kerület mindjárt a varasdi generalatus felállításától fogva a confiniariusok kezén volt és a későbbi kurucz és török háborúkban ők voltak azok, a kik ezt a területet vérök ontásával megvédelmezték, mert mióta a Dráva vize Dörnye felé vette a folyását, azóta a Zdala partján állandóan tartottak katonai őrségeket és az ezen czélra emelt épületek romjai és falai meglátszanak még most is, — t. i. 1752-ben. A mikor pedig 1722-ben a magyarok ezt a területet magukévá akarták tenni, akkor a végvidékiek erőszakkal ellenszegültek és Radinaritsch akkori alezredest Bécsbe küldték jogaik megóvása végett. Ez az alezredes azután olyan hathatósan járt közben VI. Károly császárnál, hogy ez egy decretummal a generalatusnak ítélte oda a Répást. Ez a decretum ugyan szintén megégett a fentemlített tűzvész alkalmával, de él még Kengyeli óbester uram, a ki akkoron a generalatusnál mint zászlótartó szolgált és ez tanúságot tehetne mindeme dolgokról. A generalatus tehát bona fide és megszakítás nélkül birtokolta a kérdéses területet. Azon nem várt esetre azonban, ha a generalatustól mégis elvennék a Répást, ebből nagy hátrány következnék úgy a kincstárra, mint a katonai szolgálatra, mert az erődítmények, hidak és más kincstári épületek fentartásához szükségelt anyagi erőket nélkülöznék és képtelenek volnának a jövőben kiállítani a meghatározott katonai létszámot, mivel az egész dörnyei század és Szigetecz, Hlebina, Jedussovetz, Kladare, Neuschloss, Weissthurn, Moloc és Szt. György végvidék kizárólag a Répáson bírt. fundusokból és faizásból él. A mi végül a répási réteken való legeltetés és a faizás miatti panaszokat illeti, azok nem erőszakos úton gyakoroltattak,