Századok – 1911
Értekezések - GÁBOR GYULA: A somogymegyei Répás-kerület története - I. közl. 81
A SOMOGY MEGYEI RÉPÁS-KERÜLET TÖRTÉNETE. 87 kitől többrendbeli háramlás után a Zrinyi család kezére, majd I. Lipót adománya folytán De Prie őrgróf birtokába jutnak.1 Utóbbi még 1716-ban is mint somogymegyei földről intézkedik Szaniszló faluról.2 Mindezeken felül és legerősebben tanúsítják a felsorolt községeknek Somogymegyéhez tartozóságát, Somogymegyének az Országos Levéltárban őrzött adólajstromai. Az 1536., 1542., 1544.. 1546., 1549., 1550., 1552., 1553., 1556., 1557., 1564., 1582., 1596. és 1598. évről maradtak fenn a somogyi dicalisok és ezekben ott látjuk a fent felsorolt községeket. A birtokok legnagyobb részben mint »pauperes«, »desertae«, »combustae per turcos« vannak megjelölve s birtokosaik gyanánt az imént említett családok soroltatnak fel. Hogy tehát a szóban forgó terület még a XVI. században Somogvmegyében adózott, az immár kétségtelen. A mohácsi ütközet után török kézre került az országnak az a része, melyen a Répás feküdt. Az említett községek mind elpusztultak és az egész terület csak legelőnek volt használható. A kanizsai pasa engedelmével a zákányiak odahajtották a marháikat a Répásra és ennek fejében censust fizettek neki. Már ez idő alatt is megtörtént, hogy a szomszédos Dörnye-beli határőrvidékiek titokban odahajtották a marháikat legelni, de ez ellen senki sem tiltakozott, mert az egész vidék el volt hagyatva.3 Egyszer somogymegyei Csurgó, Szenta, Chente, Sarkad, Alsak, Szigetli, Bodafalva, Veutse, Bálvánd, Molnár, Pápa, Pogyand, Szt.-Király, Nagy-Márton, Visse, Bagh, Almágy és Gyékényes birtokába beiktatta és a határokat áp. 14-én megjárta. Ezen okmány tanúsítja, hogy a vránai perjel birtokának határa volt a Zdala. »Deinde per eursum eiusdem aquae per magnum spatium itur meta ex aqua Vetig (?), ibit ad aliam aquam Iszdalla vocatam, abinde ad aliam aquam Brodaer, deinde ad aliam aquam Kengyeles voeatam. —• Somogy megye 1735. évi közgy. jkve 1135. old. — H. m. 1 »Ad Dominium Csurgó, ejusque appertinentias. Quod possidebatur olim, anno quippe 1454. per prioratum eotum Auranae, sed quod subseque per varias devolutiones partim ex nota et defectu Familiae Zrinianae, partim ex defectu Familiae Zelle, per Leopoldum I. imperatorem penes resignationem inventarii cameralis olim administratoris Georgii Nagy circa annos 1694, 96. vei 97. confecti Herculi Ludovico Comiti Turimetti Marchioni de Prie, iteratis aliquot in recensitis annis interventis donationalibus litteris collatum extitit. Hie inter reliquas dominii Csurgó appertinentias praedia quoque in terreno quaestionato habita, signanter Zaniszló, Jntó, Ivánóczfalva (quod aliter etiam Loantzfalva scribitur) et Szeget recensentur.« (Gróf Festetich György előterjesztése a nádorhoz 1804. febr. 22-ikén. Kancz. iratok 1816/807. Orsz. Levéltár.) 2 Lásd a Prass gróf javára szóló haszonbéri szerződést a Széchenyi csal. ltárában, a Magy. Nemz. Múzeumban. 3 Az 1752. július 14-iki tanúkihallgatás adatai szerint. (Orsz. Levt. Fasc. mensium 1752 septemb. 17.)
