Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - V. és befejező közlemény 477

484 dr. lukinich imre. tétlenül vesztegelt Lippa alatt, — az erdélyi derékhad зет tartotta megokoltnak a továbbnyomulást. Kisebb jelentőségű mérkőzésekben egyébiránt nem volt hiány. A felderítő szolgálatokat teljesítő erdélyi csapatok többször akadtak hasonló szolgálatban levő török csapattestekre, melyekkel sikeresen megküzdöttek ; így Bőjthi István mezei kapitány Pankotánál egy éjjeli támadás alkalmával háromnégyszer nagyobb török csapatot vert szét, »az esztergomi bék, sok agák s egyéb rendek elveszvén«.1 Ezek erkölcsi hatása Rákóczy táborán csakhamar meg is látszott. Az a sereg, mely néhány nap előtt még rettegett a törökkel való mérkőzés gondolatára, most »nagy víg és kész szívvel« döntő viadalra vágyott, s ennek hatása alatt maga Rákóczy sem ellenezte a Lippa felé való vonulást, kedvező alkalom esetén a török tábor megtámadását, akár a Maroson keresztül, melynek vízállása a hosszan tartó őszi szárazság miatt alacsony volt, akár pedig a lippa i hídon át, mely a török tábor közelében volt.2 Ellenkező volt a török tábor képe. A budai vezér a könnyű győzelem biztos tudatában szállott táborba és most látnia kellett, hogy seregei egymásután kudarczot szenvednek s hogy Erdély minden kétértelműség nélkül kitart Rákóczy mellett ; s jóllehet tábora a ruméliai hadak csatlakozásával jelentékenyen megerősödött,8 annak szemelláthatólag nyomott hangulatát tekintve, óvakodott a döntő mérkőzéstől. A felelősség súlyát azonban leginkább Bekir temesvári pasa érezte, ki a szalontai csatát elvesztette s a ki éppen azért a helyzet megjavítását elsősorban kívánta. Október 23-án tehát, állítólag Bethlen István és a budai vezér tudta nélkül Omer agát levéllel a borosjenei táborba küldte, felszólítván Rákóczyt, hogy béküljön ki a budai vezérrel és az öreg úrral ; az alkalom most olyan kedvező, hogy Rákóczy megbékülhet, a nélkül hogy fejedelemségétől meg kellene válnia.4 Rákóczy a békekötéstől, méltányos feltételek mellett, előbb sem idegenkedett s Bekir pasának válaszolva, most is hangsúlyozta, hogy a béketárgyalások megindítása ellen semmi kifogása nincs, »csak azután legyen tökéletes, igaz békesség közöttünk s ne idővontatás s valami alkalmatosság után való várakozás, mint eddig«.5 1 Kemény : Önéletírása 279. 1. és I. Rákóczy György 1636 okt. 18-án kelt levele. (Szilágyi: A két Rákóczy családi lev. 24. 1.) a Szalárdy : Siralm. magy. krón. 123. h. Kemény : önéletírása 279.1. — Főleg pedig Rákóczy 1636 okt. 27-iki levele Pázmányhoz. (Egykorú másolata a gr. Bethlenek keresdi levéltárában.) 3 Bethlen István naplója. Tört. Tár 1884 309. 1. * Török-magyarkori államokmánytár. II. 414—15. 11. 6 Török-magyarkori államokmánytár II. 416. 1.