Századok – 1910
Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - V. és befejező közlemény 477
bethlen istván támadása 1636-ban. 485 A levélváltás után közvetlenül, talán éppen annak hatása alatt,1 a Rákóczy táborában fogva tartott Ali csausz kihallgatást kért a fejedelemtől, mely megadatván, Ali ajánlkozott, hogy felkeresi a török tábort s ráveszi a budai vezért a béketárgyalások megindítására. Ali előterjesztéseire Péchy Simon, a legidősebb tanácsos válaszolt, ki arra hivatkozva, hogy eddigi tapasztalataik alapján a budai vezér jóindulatának hinni nem lehet, hogy éppen ezért a béketárgyalások sem fognak eredményre vezetni, kijelentette, hogy a kérdés megoldását a hadiszerencsére bízzák. Azt azonban nem ellenzik, ha Ali levelet intéz a vezérhez, de a táborból való eltávozását nem tartják szükségesnek.2 Ezzel egyidejűleg (okt. 23-án) Rákóczy Kornis Zsigmondot tizenötezer főnyi sereggel a Maros mellé küldötte, ki még aznap a Lippával szemben fekvő Pálélése nevű falu mellett tábort ütött és elsánczolta magát. Rákóczy a derékhad többi részével egyelőre még Borosjenőn maradt.3 Ali csausz levelére a vezér azonnal válaszolt s a béketárgyalásokat a maga részéről is kívánatosnak jelezte, de felszólította a magyar tábort, hogy a tárgyalások nyugodtságának biztosítása végett kölcsönösen kezeseket adjanak. A vezér ajánlata a táborban is nagy örömet keltett ; a sereg harczias hangulata ugyanis erősen lelohadt az utóbbi tartós esőzések miatt, melyek következtében a megáradt Maroson való átkelés lehetősége ki volt zárva. Kornis Zsigmond Kemény Jánost és Farkas Ferenczet küldte át kezesekűl, török részről pedig Olaj temesvári és a lippai bég jöttek át. A kezeseket a vezér október 24-én fogadta kihallgatáson,4 s miután szemökre hányta, hogy »hatalmas császár ellen fegyverrel« jöttek, kérdezte, hogy a békekötésre hajlandók-e ? »Mostani állapotban, — felelték Kemény és Farkas, — semmit annál inkább nem kívánnánk, mert mi hatalmas császár köntö-1 Szalárdy szerint (i. m. 123. li.) Ali csausz ós kíséretének őrizete Gillányi Gergelyre volt bízva. Egy másik feljegyzés pedig azt mondja Bekir pasa levelére vonatkozólag : »Tömösvári Bether passa Omer agától küldte volt el, de nem merte vala maga meghozni. Gillányi hozta meg a Maros mellett való táborból«. (Török-magyarkori államokmt. II. 415. 1.) Az összefüggés a levélváltás és Ali csausz szereplése közt valószínű. 2 Szalárdy : Siralm. magy. krón. 123—25 hh. 8 I. Rákóczy György 1630 nov. 12-iki levele Tholdalaghyékhoz. (Веке és Barabás: id. kiadv. 336. 1.) 4 Kemény tudósítása (Önéletírása 281. 1.) és Bethlen István feljegyzései (Tört. Tár 1884 309. 1.) közt a dátumot illetőleg ellentét van. Kemény szerint a kihallgatás a török táborba való érkezésök után másnap történt, Bethlen szerint azonban ugyanazon nap, melyen megérkeztek. Tekintetbe véve, hogy Bethlen feljegyzései egyidejűek, Kemény önéletírása pedig későbbi keletű, Bethlen dátumát, mint valóbbszínűt fogadtuk el.
