Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - II. közl. 283

284 dk. komáromy andrás. Döbrögöz várában maradt tehát, ámbátor józan emberi számítás szerint tudnia kellett, hogy ez a hely családjának állandó és biztos menedéket nem nyújthat, s ha Dobronyát visszakapja vala, talán életének sorja is másképen fordúl. Mert a török azt állítván, hogy atyja Budán létében Döbrögözt a szultánnak ígérte volna, a vár átadását követelte tőle, a mit azonban Verbőczy fia kereken megtagadott, sőt engedetlenségét — mint a portán beszélték — még a német királyhoz való átpártolásával is tetézte. Annakokáért a császár felette igen megharagudott reá és csak a kedvező alkalmat várta, hogy hitetlensége miatt megbüntetvén, a várat, mely a mohácsi szandzsák bég rablókalandozásainak különben is útjában állott, elfoglalja tőle. Verbőczy Imre ügyet se vetett a szultán bosszús haragjára, sőt inkább abban törte a fejét, hogy mennél több kárt okozhasson az ellenségnek s akkor vidult a szíve, mikor a törökkel csatázott. Mindazáltal a jövendőre is gondolnia kellett, mert atyja halála után nagy kötelességek nehezedtek a vállára. Az özvegynek és az árváknak rajta kívül most már nem igen volt több pártfogója és védelmezője, sőt apátlan-anyátlan árva huga, Bombay Anna is az ő gondviselése és törvényes gyámsága alá került, a kit eddig nagyapja, az öreg Verbőczy tartott és neveltetett.1 Házasságának idejét nem tudjuk pontosan meghatározni ; 1539-ben még mind a két Szerecsen-leány pártában volt, mostohaatyjuk, az öreg kanczellár gyámsága alatt, a ki vingárti jószágukat Balassa Imre erdélyi vajda ellen törvényesen védelmezte.2 Meglehet, hogy egybekelésük a következő esztendőben történt, mikor a vőlegény nagykorúságát elérte, alkalmasint János király halála előtt, mert azután nem igen értek volna reá menyegzői lakodalmat tartani. Az öreg kanczellár csaknem 5 hónapig járta 1 Dombay János halála után Verbőczy elvette az unokáját mostohájától, Pethő Krisztinától, mivelhogy János király 1537-ben az árva személyének és javainak törvényes gyámságát reá ruházta s az özvegyet Dombay jószágaiból hitbérrel ós jegyajándékkal megkínálta. Ez azonban nem elégedett meg vele, hanem férje végrendelete alapján mind az árva gondviselését, mind Nyék várát holta napjáig magának követelte. Két esztendei perlekedés után 1539-ben választott bíróság ítélete alá bocsátották az ügyet. Az igazlátó jámbor férfiak, nevezetesen Frangepán Ferencz kalocsai érsek, Fráter György kincstárnok, váradi püspök, Eszéki János pécsi püspök, Szaniszló fejórvári prépost, kir. személynök, Perényi Péter országos főkapitány, Abauj vármegye örökös főispánja, Homonnai Drugeth István zempléni főispán és Bajoni Benedek, Izabella királyné udvarmestere, az országbíró elnöklete alatt Verbőczy javára döntöttek, a ki az ítélet alapján Dombó várát. Nyéket és unokájának egyéb javait kezéhez vette. Országos Levéltár. N. R. A. fasc. 1727 nr. 17. 3 Országos Levéltár. DL: 30404.