Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - II. közl. 283

verbőczy istván és fia. 285 a portai követséget, honnan az 1540. év végén, sőt más tudósítás szerint csak a következő farsangon érkezett haza Budára.1

Abból a föltevésből indulva ki, hogy Verbőczy István minden bizonynyal szerette volna megérni egyetlen fia öröme napját, úgy véljük, hogy a házasság még az ő életében, legkésőbb Buda veszedelme után megtörtént, midőn a közös családi tűzhely feldulatván, Imrének kellett gondoskodnia a gyámoltalan özvegy és az árvák oltalmáról. Említettük már, hogy János király a magbanszakadt Szerecsen- és Herczegh-nemzetség javait jobbára Verbőczynek és az árva leányoknak ajándékozta. A nagy vagyon oroszlánrészét Szerecsen Zsófiával Imre fia örökölte. Neki jutott Döbrögözön kívül az erdélyországi Wingárt várának és tartományának fele birodalma is, melyhez azonban feleségének testvére, Krisztina, később Patócsy Ferencz hitvestársa is jogot tartott. Nincs tudomásunk arról, hogy Ferdinánd Dobronyáért később valami kárpótlást adott volna Verbőczy fiának. Nyilván úgy okoskodott, hogy e várat atyja már Lajos király idejében az 1526. évi marasztaló ítélet alapján törvény szerint örökre elvesztette és Szápolyaynak a hűtlenség alól feloldozó kegyelmét érvénytelennek tartotta. A tolnai főispánságot nem tekinthetjük se kárpótlásnak, se különös jutalomnak, mivelhogy ezt a tisztet legtöbb esetben a döbrögözi és dombóvári urak felváltva viselték, a melyik éppen hatalmasabb volt közülök. Verbőczy István előtt a veje, Dombay János, annakelőtte pedig Imre feleségének az atyja, Mesztegnyői Szerecsen János bírta, a ki a maga idejében híres, nevezetes ember vala. ősei a XIV. század végén két adriai szigetet engedtek át Zsigmond királynak, a ki viszont nagy uradalmat adott nekik Tolna vármegyében, melynek fejévé a később kezökre került Döbrögöz, vagy régiesen Debregeszt várát tették.2 Szerecsen János 1512-ben még a bécsi egyetemen tanult, 1521-ben II. Lajos udvarában királyi titkár volt s Mohács hadában állítólag kétezer főnyi gyalogság élén harczolt. Annakutána szívvellélekkel csatlakozott Szapolyayhoz, a kivel — mondják — valami sógorságot is tartott, ö fogta el Perényi Pétert 1529-ben a szent koronával. Nemcsak jeles kapitánya, de mindenképpen hasznos szolgája volt János királynak, a ki a pécsi püspökség kormányzását is reábízta. Legszebb férfikorában lehetett, mikor 1532 julius 10. előtt meghalt. Hátrahagyott özvegye nem sokáig búsla kodott utána ; elfogadta az öreg kanczellár vigasztalását és 1 V. ö. Fraknói id. m. 324. 1. Veress Endre : Izabella királyné. 125. 1. 2 Dr. Csánki Dezső : Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. k. 403., 476. 1.