Századok – 1910

Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése. III. IV. V. köt. Ism. Lukinich Imre 826

TÖRTÉNETI IRODALOM. Teleki Mihály levelezése. A széki gróf Teleki család és a M. Tud. Akadémia költségén kiadja a M. Tört. Társulat. Szerkeszti : Gergely Sámuel. Budapest. Athenaeum. III. к. 1907. 8° XXX + 639. 1. IV. к. 1908. 8° XXXI + 643. 1. V. к. 1910. XLIII + 666. 1. Apafy Mihály trónralépése első napjától kezdve sem áltatta magát a török barátság tartósságával. Az imént lezajlott események azt a tanulságot mindenesetre beigazolták előtte is, hogy az új életre törő török hódító politika kezében az erdélyi fejedelem csak eszköz, mely a fejedelmi székben felhasználhatóságának mértéke szerint tűrhető meg. Ezt belátva, Apafy már fejedelemsége első évében foglalkozik azzal a gondolattal, hogy magát német pártfogás alá helyezi, hogy így legalább azt mentse meg Erdélyből, a mi még megmenthető. Az eszme a bécsi udvar vágyainak netovábbja lévén már az erdélyi fejedelemség kialakulása első perczétől fogva, — ott érthető rokonszenvvel találkozott ; úgy látszik, innen is indult meg erre vonatkozólag a — természetesen titkos — tárgyalás még 1663. év elején. Vittnyédy legalább azt írja 1663. márcz. 18-án Zrínyinek, hogy »Kaiserstein megjött re infecta, az hova ment volt, nem is admittálták, hogy commissióját megmondhatta volna. Újonnan az szegény székely papot Kászonit küldötték el«. (M. Tört. Tár. XVI. 47. 1.) A megújult török háború miatt azonban, bár abban a nagyvezér oldalán maga Apafy is résztvett, a tárgyalások a két udvar között csak 1664. elején kezdődtek meg érdemlegesen. Ezek lebonyolítása, sőt mondhatni irányítása Teleki Mihály nevéhez fűződik. Apafy udvarában »homo novus«, az utolsó, ki a Keménypártot otthagyja, a nélkül azonban, hogy politikai alapelveivel szakított volna. Meggyőződése, hogy az elgyengült Erdély magára hagyatva, nagyobb erő kifejtésére képtelen, csak eszköz a török hatalom kezében és »bizony, ha az ő felsége és kereszténység fegyvere által meg nem szégyeníttetik az török, bizony soha semmi úton és módon másképen az magyar nemzetnek megmaradása nem leszen«. Mint kővári főkapitány, minden