Századok – 1910
Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése. III. IV. V. köt. Ism. Lukinich Imre 826
827 TÖRTÉNETI IRODALOM. feltűnés nélkül tárgyalhatott a bécsi udvar megbizottaival, köztük elsősorban Kászonyi Márton jezsuitával, kinek 1664. febr. 20-án kelt levelében kilátásba is helyezi a tárgyalások mielőbbi megindítását, feltételül szabván azonban a legteljesebb titoktartást. A Telekitől kért assecuratoriát Kászonyi néhány nap múlva valóban meg is küldötte, azzal a tudósítással, hogy a külföldön nagyban készülődnek a török ellen. A jó reménységgel kecsegtető tárgyalások kezdetén azonban oly mozzanatok merültek fel, melyek nem voltak alkalmasak a kölcsönös őszinteség és jóakarat megerősödésére. Ilyen az erdélyi várakban elhelyezett német őrségek lázongása, melyben Kászonyi és Cob szatmári kapitány az erdélyiek, sőt éppen a fejedelem hatását látták, jóllehet az pusztán a zsoldosok fizetetlenségén múlott. Teleki a gyanúsítások ellen nem is késett tiltakozni, de egyúttal rámutatott a valódi okokra is. Ezalatt Bécsből is megérkeztek »ő felségétől Erdélynek és az méltóságos fejedelemnek ő nagyságának holtig való örvendetes resolutiói«, melyeket Teleki azonnal megküldött a fejedelemnek. Azok azonban korántsem voltak olyan örvendetesek, hogy sürgős tárgyalásuk múlhatatlan lett volna ; különben is Apafy idejét egyelőre a hadikészülődések foglalták le. Teleki a császári resolutio érdemleges tárgyalását ezek miatt csak június első felére helyezte kilátásba, de — úgy látszik — a török sürgetésére, hogy t. i. a fejedelem »mentest« induljon, azt is elhalasztották. Apafy maga azt szerette volna, ha táborbaszállása a császáriak erős tiltakozását, sőt fenyegetéseit vonta volna maga után, hogy így ürügye legyen az otthonmaradásra, de ilyes lépés a császári tábornokok részéről elmaradt. Az a pusztítás azonban, melylyel ugyanekkor egy részben németekből álló gyülevész had sújtotta Erdély nagy részét, s melyet — talán nem is alaptalanul — itt a császári vezéreknek tulajdonítottak, sokat ártott a már folyamatban lévő tárgyalások ügyének, sőt egy kis időre magának Telekinek is, a tárgyalások irányítójának. Annyi jó következménye azonban mégis volt, hogy Apafy otthon maradhatott. A magyarországi események, elsősorban a török háború 1664 derekán, teljesen leköti az erdélyiek érdeklődését ; főleg Teleki az, kit az események változó mozzanatairól sűrűn tudósítanak. Sajnos, Erdély mindössze az érdeklődéssel vehetett részt azokban, befolyása sem irányításukban, még kevésbbé a hírhedt vasvári békében nem volt, jóllehet róla is tárgyaltak. A bécsi politika önzése, mely Székelyhíd ügyében s egyebekben kiviláglott, indolentiája, melylyel Erdélyt sorsára hagyta s a tervszerűen hódoltató pasák önkényének tudatosan kiszolgáltatta, a mesterséges német-barát hangulatot és politikát Erdélyben