Századok – 1910

Történeti irodalom - Tóth Sándor: Sáros vármegye monographiája. Ism. Iványi Béla 742

TÖRTÉNETI IRODALOM. 757 A III. számú részben, mely »A nemes és a törvény« czímet viseli, ne várjon a szíves olvasó valami nagyszabású és mélyreható jogtörténeti fejtegetést ! Az összesen egy oldalnyi terjedelmű részben a szerző úr néhány XVIII. századi ítéletet idéz a megyei jegyzőkönyvekből és ezzel a nemessel, de főleg a törvénynyel végeztünk. A IV. számú részben (183. old.) szerző azzal kezdi, hogy a birtok öröklött, hozományi (dotalitium) ? ! vagy szerzett. Hát ez olyanféle felosztás, mintha valaki azt mondaná, hogy szesz négyféle van : bor, sör, pálinka meg badacsonyi. Szerző úr nyilván a vagyont keveri össze a birtokhal. A régi magyar magánjog pedig csak öröklött és szerzett vagyont ismer, a vagyon szóban pedig benne van a birtok is, melyet azután már sokféleképen lehet osztályozni. Hogy a Werbőczy : Hk, I. R. 3. czím 3. pontjával mit magyarázott a megye, azt nem tudom, de, hogy a szerző ezt a pontot el nem olvasta, azt látom. A fassiók (184. oldal) nem »(a tulajdon elismerése), (?) melyeknek a megyei hitelesítés adja meg a jogalapot«, hanem — bevallások. A mi a kézi zálogot (pignus) illeti, divatozik az ma is, tán jobban, mint valaha, tessék csak az eperjesi jogász urakat megkérdezni. A dolog úgy áll, hogy az ősiségi nyilt parancs a fekvő javak kézi zálogba adását szüntette meg. Az V. számú részben a nemesi taksa és segedelemről olvasunk, noha a nemes ilyent a középkorban nem fizetett, mivel azonban a szerző itt 1694-gyel kezdi elbeszélését (személyi dicáról, dica után járó 30 dénárokról is megemlékezve !) és XVIII. századi adatokkal fűszerezve rövidesen ezzel a részszel is végez, nagyon természetes, hogy a középkorról meg a XVI—XVII. századokról nem eshetik szó és a taksás nemesség keletkezéséről stb., semmit meg nem tudhatunk. A VI—XIÎ. számú részekben a szerző folyton a nemességgel foglalkozik. Megtudjuk azt, milyen czím illette meg a királyi tanácsost, az udvari tanácsost, a doctorokat stb., a melyek most mind igen kor- és időszerű dolgok és a mi a fő — Sáros vármegyére vonatkoznak. Természetesen, mindez XVIII. századi adattal van igazolva, messzebb a szerző visszamenni — tekintettel diplomatikai jártasságára — nem igen mer. A nemesítés czímű részben megtudjuk pl. (187. oldal), hogy »a nemesítő adomány ! birtokra, pallosjogra vagy kiváltságra, kitüntetésre vagy czímer használati jogra szól« (? !), a mi igazán szabatos, szép meghatározás ! A nemesi czímernek (188. oldal. VIII. számú rész) : »Van jogi tartalma (? !) : a hadbaszállás jogát » hirdeti (?!?) ; tehát (!) megkülönböztető jel is«. Ez, a lényeg képtelenségétől eltekintve, igen értelmes és épületes kis mondat. > i