Századok – 1910

Történeti irodalom - Tóth Sándor: Sáros vármegye monographiája. Ism. Iványi Béla 742

756 TÖRTÉNETI IRODALOM. 756 a birtoklás szünetelt ? Itt ismételten csak arra hivatkozom, a mit a népszám fejezeténél már bőven tárgyaltam, hogy t. i. meg kellett volna nézni a Dicalis Conscriptiókat, a melyek a megye topographiájának és birtokviszonyainak is elsőrangú forrásai. Miután a szerző úr a birtoklás kialakulásáról szóló XVIII. századi adatait feltálalta, áttér a (VI. szakasz.) »Aszabad emberek« tárgyalására. Ennek I. számú része : »Osztályok. Nemesi rend« czímet viseli. Itt már a czímben is hiba van, mert ha nemesi rend, akkor már nem osztály, a minthogy nem is az. Azt hiszem osztályok alatt foglalkozás szerinti csoportokat értünk, mint pl. iparos-, munkás-osztály, de amazok : egyházi, nemesi, stb. rend. Azután meg a rend, rendiség politikai fogalom, míg az osztály társadalmi. Ennélfogva képtelen az az állítás, hogy »a nemesi rend az igazi megyei osztály (!) (179. oldal) meg hogy »a papi osztályból csak a repraesentans elemet fogadja be« a megye vagy micsoda ! Az egyházi rend, a kir. hatalomnak nem második, hanem első sark­köve és »ecclesia« mindig »praecedit«. Ugyanezen oldal 2. bekez­désében a hűbéri elem (!) gyarapításáról meg »az országnak hűbéri rendszer szerint való szervezéséről (? !) olvasunk stb. Azután következik a megye, város, főnemes, köznemes, jobbágy, polgár, Nagy Lajos kora, XVI., XVIII. század összevissza keverve. A II. számú részben »a nemes és a megye« czímen szintén szép keveredés van. Egyes megjegyzéseink a következők : A 180. oldal 1. jegyzetében ilyen képtelenségek vannak : » A kereszténység védelmére alakult a királyi és egyházi várjobbágyság«.(ü) Meg hogy : »Az egri püspöknek is van nemesítő joga«. (?!) A mi a nagy- és fcözépbirtokos nemest illeti, ilyent tudomá­som szerint a források nem emlegetnek. Az egytelkes, curialis, praedialista, armalista elnevezések pedig csak későbbi idők szüle­ménye. Sáros vármegyének soha praedialistája nem volt (181. oldal), az egri püspökség pedig csak jó későn lett főegyház. A prae­dialistákról a szerző minden átmenet nélkül egyszerre Kálnásy János 1724. évi czigányvajdaságára tér át, majd a szegény neme­sekről, özvegyekről, meg a török fogságba esettek kiváltásáról beszél, azután azt mondja, hogy »я literae prorogatoriae regales« (1692) az özvegyi jogokat biztosítják, (? !) a míg a nő írásait rendbe szedheti« ! ! ? Persze, mert a szerző úr nem tudja, hogy »literae prorogatoriae« magyarúl perhalasztó levelet jelent, a milyent min­denki kaphat, a ki perhalasztásra alapos okból rászorúlt. A 181. lap 1. jegyzetéhez (»Az agilist [nemtelen (!) atya és nemes anya szülötte] Sáros megye iratai nem jelölik«) csak annyit, hogy nemtelen atyának nem lehet leszármazottja, annak legalább is hímneműnek kell lenni még akkor is, lia nem nemes ember. Egyáltalán szerző úrnak a »nemtelem-ekkel sok baja van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom