Századok – 1910

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Bakics Pál; II. Brankovics György és Csernovics Arzén. - I. közl. 725

IÎAK1CS PÁL, II. liUANKOVirS GYÖRGY ÉS CSERNOVICS ARZÉN. 733 Közbenjáróul többi közt Nesztorovics Deák Pál kapitányt igyekezett megnyerni, ki az udvarnál nagy befolyásnak örvendő Bádeni Lajos seregében szolgált és a császárnál sokat tehetett volna Brankovics érdekeinek előmozdítására. 1690 óta a beköltözött szerb főemberek segítségét is igénybe vette, hogy szabadságát visszanyerje és a deszpotai méltóságot kieszközölje. Most már mind szorosabb kötelékekkel kapcsolta magát a szerb néphez, mely eladdig tulajdonképpen azt sem tudta róla, hogy a világon van. Bécsben ismerkedett meg a nagyeszű és ritka erélyű Diakovics Izaiás jenei szerb püspökkel, ki a szerb nép választottainak élén I691-ik évi április hóban kérte Lipótot, hogy a Bécsbe internált Brankovicsot kegyeibe fogadván, szabadon bocsássa és részére némi évdíjat engedélyezzen. Az uralkodó csak ez utóbbira volt hajlandó s Brankovicsot továbbra is fogva tartotta. A szerencsétlen ember ugyanis még most sem szűnt meg a deszpotaság álmaival foglalkozni, sőt a szerb fejedelemségre való pretensióit oly követelő modorban nyilvánitá, hogy ennek következtében a gyanakvó bécsi udvar még inkább megnehezíté szabadság utáni vágyának teljesítését. Súlyosbodott helyzete, mikor kitudódott, hogy Oroszországgal, sőt magával Nagy Péter czárral is összeköttetésben áll. Mikor Nagy Péter 1698-ban június 15-étől július 19-éig Bécsben mulatott, Brankovics ezt az ünnepélyes alkalmat is megragadta nagyzási hóbortja kielégítésére. Szerb pártfogói által nem habozott könyörögni a czárnál, eszközölné ki I. Lipóttól, hogy helyezze őt vissza néhai őse, Brankovics György deszpota magyar és erdélyországi birtokaiba, ruházza fel a Palaeolog predicatummal, a mely czím őt anyai ágon megilleti és engedje meg, hogy egyelőre a Csepelszigeten telepedhessék le. Mindebből természetesen semmi sem lett, sőt éppen ezek a nagyralátó álmok és ideges fészkelődések okozták tán elsősorban, hogy Brankovics Bécsből mielőbb eltávolíttatott és szigorúbb őrizet alá vettetett. Az udv. bizottság ugyanis, mely a haditanács intézkedéséből Brankovics dolgait megvizsgálta, 1702. évi aug. 7-én azt javaslá a császárnak, hogy az áldeszpotát egy távolfekvő megerősített városba, nevezetesen a csehországi Égerbe helyeztesse át. Ott el lesz különítve párthíveitől és megszűnik a káros és veszedelmes összeköttetés, melyet a ráczokkal, törökökkel, oláhokkal, moldvaiakkal, moszkovitákkal és más egyéb keleti hitfeleivel fentart. »Da nicht zu leugnen, dass solang dies rätzische volckh ohne considerablen oberhaubt in eur. kays. may. landen stehet, nicht sobald etwas unveränderliches von selben zu besorgen, hingegen aber mit einen derley oberhaubt vill gefährliches zu allen Zeiten zu befürchten stünde«. Magyar-SZÁZADOK. 1910. IX. FÜZET. 51