Századok – 1910

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Bakics Pál; II. Brankovics György és Csernovics Arzén. - I. közl. 725

BAKICS PÁL, II. BRANKOVICS GYÖRGY ÉS CSERNOVICS ARZÉN. 729 asszony 1748-ban okt. 26-án kérvénynyel fordult Éger város tanácsához, hogy a hátralékos hagyatéki irományokat szolgál­tassa ki neki. Vájjon teljesíté-e Eger az özvegy kérését, vagy nem, eddigelé nem lehetett kikutatni, valamint azt sem lehet tudni, mi sorsa lett a deszpot hagyatékának Brankovics János özvegyénél és a fiánál. Elég az hozzá, a Brankovics-féle iratoknak nagyobbik része, kifürkészhetetlen módon, a mult század végén egy Demetrovics Katalin nevű belgrádi asszony birtokában bukkant fel, ki azokat nagylelkűen a szerb Tudós Társaságnak ajándékozá, a honnan később a belgrádi szerb kir. Akadémia tulajdonába mentek át. Az irományok másik, kisebbik része a hírneves szerb történetíró, Ruváracz Hilárionnak, volt szerémmegyei gergetegi archimandritának birtokába jutott, ki azokat irodalmi haszná­latra Radonics tanárnak adta át. Mindkét rendbeli iratok most Radonics könyvében végre napvilágot láttak. Figyelemre méltók Radonics könyvében Rákóczy Zsigmond, Báthory Gábor, Bethlen Gábor és Apafi Mihály erdélyi fejedel­mek levelei, melyek Brankovics szerb áldeszpota családjáról tar­talmaznak becses adatokat. Az erdélyi fejedelmek okiratai eredeti­leg Brankovics György fivérénél, II. Sabbas erdélyi szerb és oláh gör. kel. metropolitánál voltak őrizetben. Mikor a metropolitát 1680-ban bebörtönözték, az okiratokat Brankovics György magá­hoz vette és átszökött velük Oláhországba Kantakuzén Serbán fejedelemhez. Kitűnik az okiratokból, mit különben a Brankovics György »Króniká«-ja is említ, hogy az áldeszpot állítólagos elődei, a Brankovicsok, a XVI. század végén a Temesi Bánságban laktak s hogy I. Brankovics Sabbas Lippa várának megvételénél oly fontos szolgálatokat tett Rákóczy Zsigmondnak, melyekért a fejedelem őt Aradmegyében néhány pusztával ajándékozta meg.1 Látni az okiratokból a Brankovicsok fokozatos gazdago­dását, a miből könnyen megérthető, hogy ily jelentékeny gazdag­ság mellett II. Brankovics Sabbas metropolita nemcsak Erdély­ben, de a külföldön is befolyásos összeköttetéseket szerzett magá-1 I. Brankovics Sabbas, erdélyi vladika, Borosjenőn lakott. 1627. nov. 6-án elzálogosította harmadfél száz magyar forintért Brusznik, Rad­manócz, Melitkócz és Szombathely nevű aradmegyei falvait, melyeket jámbor szolgálatokért Rákóczi Zsigmond fejedelemtől kapott. Az elzálo­gosítást szegénységével indokolta, hogy legyen mivel magát napról-napra táplálnia, míg ebben a nyomorult életben vesződik. 1668-ban II. Brankovics Sabbas volt az erdélyi vladika. Ennek házában tűnik fel először az ifjú, ki a Brankovicsok okiratai alapján később deszpotának vallotta magát II. Brankovics György néven. II. Sabbas vladika öcscsének mondotta őt és Oroszországban a moszkvai udvarnál is bemutatta. Valóban öescse volt-e, vagy sem : nincs bebizonyítva. Bécsben nem tartották igazi Brankovics­nak. Elég az hozzá, ez a II. Brankovics Sabbas 1673. jún. 7-én Kindsberg

Next

/
Oldalképek
Tartalom