Századok – 1910

Értekezések - ECKHART FERENCZ: A pápai és császári kanczelláriai gyakorlat hatása Árpádkori királyi okleveleink szövegezésében 713

A PÁPAI ÉS CSÁSZÁRI KANCZELLÁRIAI GYAKORLAT HATÁSA ÁRPÁDKORI KIRÁLYI OKLEVELEINK SZÖVEGEZÉSÉBEN. A középkori állam kormányzásának egyik fő-, sok esetben egyetlen állandó szerve a kanczellária volt. Minthogy általa közle­kedik az uralkodó alattvalóival, természetes, hogy a kormányzás­nak csaknem minden terén éreztette hatását. Szervezetének szilárdsága mindig az állam fejlett kormányzásáról, közigazgatá­sáról tanúskodik. Nem véletlen, hogy a legfejlettebb kanczelláriai működést Szicziliában, Aragóniában, a pápai curiában, utóbb Franciaországban találjuk. Miként a kormányzás többi szervei­nél is látjuk, a fejlettebb kanczelláriák s azok okleveles gyakor­lata állandóan hatást gyakorolt a fejletlenebb, avagy éppen csak szervezésben levő kanczelláriákra és gyakorlatukra. A szicziliai kanczellária befolyását nem egy téren láthatjuk a már ugyancsak fejlett pápai kanczelláriában ; a franczia okleveles gyakorlat a német birodalmi kanczellária termékein éreztette hatását.1 Leg­erősebb a kölcsönhatás, mikor a politikai érintkezés a legsűrűbb, avagy éppen politikai összetartozásról lehet szó, a mint ezt VI. Henrik és II. Frigyes korában a szicziliai kanczelláriának a német birodalmira való befolyásánál látjuk. Hogy mennyire függ a kölcsönhatás a politikai érintkezéstől, annak legszebb példáját a pápai és a német birodalmi kanczelláriák egymásra vonatkozása mutatja ; benne híven tükröződik vissza a pápaság és a császárság közti politikai viszony. Császári és pápai oklevél kezdetben erősen különböznek egymástól. III. Henrik idejében, mikor a császár német főpapokat tesz meg Szent Péter utódjaivá, az előbbi befolyá­solja az utóbbit. VII. Gergely öntudatos fellépése és energiája e téren is visszahatást idézett elő. A pápaság győzelme az investi­tura-küzdelemben erősen éreztette hatását : a pápai befolyás mind erősebbé vált a német birodalmi kanczelláriai gyakorlatban, s 1 W. Erben : Urkundenlehre. München und Berlin 1907. 192., 215. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom