Századok – 1910
Értekezések - ECKHART FERENCZ: A pápai és császári kanczelláriai gyakorlat hatása Árpádkori királyi okleveleink szövegezésében 713
714 ECKHART FERENCZ. tetőpontját az interregnum idején és az azt követő évtizedekben éri el.1 Kétségtelen, hogy a pápai kanczellária hatása volt a legáltalánosabb. Termékei a világ minden részébe eljutottak s fejlettségüknél, külső csínjuknál fogva kellett hatást gyakorolniok. Alig van kanczellária, melynek működésében egy vagy más időben ki ne mutathatnók hatását. De a német birodalmi kanczellária sem sokban marad mögötte különösen a tőle keletre eső, kultúrában hátramaradottabb Országok gyakorlatában. Szent István-korbeli okleveleink, mint tudjuk, csaknem teljesen a császári praxis hatása alatt készültek.2 Éppen a császári oklevelekkel való összehasonlítás szolgált Karácsonyi Jánosnak főeszközül ez oklevelek hitelességének megállapításánál.3 A fejlett nyugati hatásokon felépült oklevélforma azonban az első királyunk uralkodását követő zavarokban kiveszett. Az egyöntetű kanczelláriai praxis helyébe igen változó szövegezésű oklevelek léptek, melyekben egyező formulákat hiába keresnénk.4 A legnagyobb bizonytalanságot látjuk az oklevelek szerkesztésében, melyeknek egyes részei a legváltozatosabb rendben követik egymást. Hol a dátummal, hol az arengával kezdődik az oklevél, hol subjectiv, hol objectiv fogalmazásban, egyszer dispositiv formában, máskor meg mintha csak bizonyítani akarna. Csak egy tekintetben látunk némi egyöntetűséget : ugyanazon fél részére kiadott oklevelekben van hasonlóság, a mi kétségtelenül bizonyítja, hogy azokat az oklevelet nyerő fél készen avagy szövegében mutatta be a királyi kanczelláriának.5 Ezekből tehát a királyi kanczelláriai praxisra alig vonhatunk következtetést. Megvilágításuk talán inkább a magán-okleveles gyakorlatról adhatna felvilágosítást. A későbbi korra nézve sem tartjuk ugyan lehetetlennek, hogy itt-ott még érvényesült a kanczellárián kívül álló tényezők befolyása, de ennek megállapítására az eredetieknek az írás szempontjából való összehasonlítása volna szükséges. II. Béla óta látunk először bizonyos szervezettséget, állandóságot a királyi kanczelláriában, mi azonban még korántsem nyilvánul az oklevelek formuláinak egyöntetűségében, hanem csak abban, hogy egyes személyek huzamosabb ideig állnak 1 E. Mühlbacher. Kaiserurkunde und Papsturkunde. Mitteil. d. Inst f. Ost. Geschichtsf. IV. Ergbd. 499. s. köv. 11. 2 Fejérpataky L. : A kir. kanczellária története 15. 1. 3 Szent István oklevelei és a Szilveszter hulla. Budapest, 1891. 4 Fejérpataky L. Kálmán király oklevelei. Budapest, 1892. 11. s köv. 11. 6 Fejérpataky L. II. István oklevelei. Budapest, 1895. 21., 28. 11. s egyebütt fentebbi munkáiban.
