Századok – 1910

Történeti irodalom - Békefi Remig: A káptalani iskolák története. Ism. Erdélyi László 662

666 történeti irodalom. 666 helyi szerepét ; harmadszor pedig szól arról, hogy minő társadalmi osztályokból nevelődött a magyar papság s hogy minő körülmények kívánták és föltételezik a középkori papság nagy számát. E jó félszáz oldalnyi bevezetést követi a magyarországi káptalani iskolák története : első részében a feldolgozás mintegy háromszáz lapon, második részében pedig az Oklevéltár közel száz oldalon az 1028—1558 közötti évekből. A feldolgozás nagyobb fele elmondja azt a nem sok adatot, a melyek egyik-másik káptalan iskolájáról, tanítóiról vagy tanulóiról véletlenül ránk maradtak. Veszprémnél röviden összegezi a szerző már régebben kifejtett döntő érvelését, a mely szerint az 1276-ban elpusztított iskola nem egyetem volt, hanem tudós tanároktól vezetett népes káptalani iskola. Különösen fáradságos lehetett összegyűjteni minden káptalannál a tanításban leginkább érdekelt vagy egyenesen tanítással foglalkozó kanonokok : a lector, cantor, sublector, succentor és scholasticus káptalani tagok névsorát mindama források pontos idézésével, a melyekben az illető kanonok neve előfordúl. A tárgyalás második fejezete előadja a káptalani iskolák szervezetét ; elsorolja tantárgyaikat, bemutatja tankönyveiket képekben, bibliographiai leírásokban, kisebb érdekes szemelvényekben ; beszél tanulóikról, az előadások idejéről, a fegyelemről s tanítóik ellátásáról, díjazásáról. »A papok szellemi műveltsége« czímű fejezet tisztázza a scholaris, clericus és litteratus deáknevek fogalmát ; majd azon elméleti és gyakorlati tudásról szól, a melyet fölszentelés előtt a papjelöltektől megkívántak a vizsgálatokon ; de nem hallgatja el a művelődés munkájára elkedvetlenítőleg ható szokást, a reservatiókat sem, a melyek nem ritkán tanulatlan, kiskorú, érdemetlen egyéneknek tartottak fönn s adományoztak gazdag egyházi javadalmakat; elsorolja aztán a káptalani könyvtárakról szóló emlékek adatait s végül az egyetemi fokozattal bíró papokat, kik tanulmányaikat bizonyára a magyarországi káptalani iskolákban kezdték s részben ugyanitt értékesítették. A tárgyalás negyedik fejezete rövid áttekintést nyújt a magyar középkori iskolázás és oktatásügy egész rendszeréről, fejlődéséről és hatásáról, visszapillantást vetve a szerző mindkét kötetének anyagára és eredményeire, egyszersmind időbeli s földrajzi rendbe sorozva mindazon városokat és falvakat, a melyeknek plébániai, illetőleg káptalani iskoláiról eddig sikerült adatot találni. E részben a szerző különös figyelmére méltatta korábbi ismertetésünket. A kötet elején és végén összesen mintegy száz oldalnyi tartalom-, név- és tárgymutatók vannak, még pedig külön a feldolgozott részhez és külön az oklevéltárhoz.