Századok – 1910

Értekezések - REISZIG EDE: A János-lovagok Sopronban. - I. közl. 542

546 dr. reiszig ede. nyert. Ez a XIV. században a soproni convent fiókjaként szerepel. A bői convent azonban nem sokáig állhatott fenn, mert később ismét csak a soproni János-vitézek birtokaként említik az oklevelek. Bő a tatárjárás előtti időben még nem volt a János-lovagrend birtokában. Eredetileg Sathamár fia Pál szerzett birtokai közé tartozott, a ki, nem lévén örököse, II. Endre király hozzájárulásával Bő, Damonya, Lócs és Salaysa (talán Gyalóka) nevű birtokait a templomos lovagrendnek adományozta, mely adományt IV. Béla király 1239 jún. 11-én kelt oklevelével megerősítette. 1 A tatárjárás után azonban Bő helységet, illetőleg annak tekintélyes részét a János-lovagok birtokában találjuk ; a vasvári káptalan Hobay nevű földjének határjárásáról szóló 1265. évi bizonyságlevele szerint a bői keresztesek voltak szomszédbirtokosok.2 Miután a XIII. század második felében »keresztesek« (cruciferi) elnevezés alatt a János-lovagrendet értették az oklevelek,, mert a templomosokat akkoriban már kifejezetten templomosvitézek vagy templomos-keresztesek (Cruciferi Templarii) névvel jelölték, mely megkülönböztetésre a két lovagrend közt fennálló viszálykodások miatt is különös súlyt helyeztek, tehát nagyon valószínű, hogy ezúttal a János-lovagrendről van szó. Bő különben, mint alább látni fogjuk, egyike volt a soproni lovagház legbecsesebb tartozékainak, s birtokában a lovagok mindvégig megmaradtak. A XIII. században (1265) a soproni házhoz tartozott Gyula, vagyis a mai Lépesfalva (Lepusbach), továbbá Daag (Dág) földje4 Sopron vármegyében, mely a IV. László király által Osl nembeli Péter fia Dénes mesternek, a cseh háborúban szerzett érdemeiért 1279-ben adományozott hasonnevű föld mellett, a Sopron felé vezető út mentén terűit el, nemkülönben Ambos és Gyirót,5 a soproni lovagok legrégibb birtokainak egyike, melyekről egy 1291. évi oklevélben történik említés, végül Keresztény helység. Mind Pesty, mind Rupp szerint Keresztény (Keresztyén)' i Fejér : IV. 1. 146—147. 3 Wenzel : III. 123—124. »versus meridiem iuxta commetaneitatem cruciferorum de Buu pervenit . . .« 3 Nagy Imre : Századok 1883. Kiránd. füzet. — Csánki Dezső : Magyarorsz. Tört. Földr. III. 617. « Wenzel : IX. 224. » Orsz. Lev. DI. 12035.