Századok – 1910
Értekezések - REISZIG EDE: A János-lovagok Sopronban. - I. közl. 542
a jános-lovagok sopronban. 545 II. Mintegy két évtized multán vannak ismét adataink a soproni János-lovagokról. A tatárdúlás után a lovagok kíséretében visszatérő IV. Béla királyra nem csupán az ország helyreállításának nagy munkája hárult, hanem elsősorban az ország védelméről is gondoskodnia kellett. A János-lovagrend, mely az ország helyreállításának nagy művében önzetlenül felajánlotta szolgálatait a királynak, alkalmasint résztvett Sopron város visszafoglalásában is, mely várost Harczias Frigyes osztrák herczeg, visszaélve a király szorongatott helyzetével, menekülése közben csikart ki IV. Bélától, de nem sokáig örülhetett a zsákmánynak, mert 1242-ben IV. Béla a várost visszavívta. De a király jól tudta, hogy Sopron visszafoglalásával a nyugati országhatár még nincsen biztosítva, ezért elsősorban a városok megerősítésére törekedett, nevezetesen őrtornyok (donjon) és más erődítvények építését rendelte el s azok őrzésére a lovagokat igyekezett megnyerni. 1247-ben tetemes kedvezmények fejében meghagyta a Jánoslovagoknak, hogy valamely keresztény hatalmasság támadása esetén öt végvár — úgymint Sopron, Pozsony, Moson, Üjvár (Németújvár) és Vasvár — oltalmára 50 lovagot állítsanak ki.1 Rövid idő multán a soproni polgárok Csák soproni főispán közbejöttével egy tornyot adtak át a János-lovagrendnek, melynek védelmét a lovagok magukra vállalván, annak fejében a polgárok akkora jövedelmet biztosítottak számukra, a mekkorát ők kaptak a torony megvédéséért. Ez a szerződés, melyet IV. Béla király, mint mind a városra, mind az országra egyaránt előnyöset 1250 júl. 15-én megerősített,2 a János-lovagoknak Sopronban való végleges letelepülését biztosította. A lovagok a toronyhoz szabad telket és javadalmakat kaptak, ezen a telken felépítették rendházukat a Keresztelő Szent János tiszteletére emelt templom mellett, a bécsi kapu közelében, ott, a hol ma a »Víg paraszthoz« czímzett vendéglő áll, tehát közel ahhoz a toronyhoz, melynek védelmét a polgárok rájuk bízták. A tatárjárás utáni korszakban a lovagrend a sopronvármegyei Bő (az oklevelekben Bű) helységben is birtokos volt, mely birtokon szintén rendház épült s idővel hiteles helyi jelleget 1 Katona: Hist. Crit. VI. 100. 2 Fejér: IV. 2. 63. SZÁZADOK. 1910. VII. FÜZET. 38
