Századok – 1910

Kisebb közlemények. - Pivány Jenő: Damburghy követ úr 497

497 kisebb közlemények. müvében, valamint a latin periratban (lat. 14665, fol. 350) megvan egy-egy ábrázolása. Ha ezek nem is erősítik meg, hogy jobb fülemögött piros anyajegy látszott és nyaka rövid volt, valószínű, hogy a jóslat szerzője e jeleket nem koholta. Miért adta magyar királyleány szájába a jóslatot ? Történetünk Eugelida nevet nem ismer, tehát ferdített vagy koholt a név. Ha a jóslat szerzője pap volt, az valószínűleg a szentek legendáiból ismerte Magyarországot, jóslótehetséget is a szenteknek tulajdonítottak. A magyar szentek közül legnépszerűbb árpádházi szent Erzsébet volt, a kinek életrajzát olasz, franczia, angol könyvtárak kézirataiban egyaránt olvashatjuk. Fia IX. Lajos udvaránál szolgált apródként (Joinville, Histoire de Saint Louis, kiadták Mellot, Sallier és Capperonnier, 1761, 22.1.) és az Orléans-családot szent Erzsébettől származtatták (Montalembert, Sainte Elisabeth de Hongrie, 1878,. 455. 1.). Ezért valószínűnek tartom, hogy Eugelida neve alatt szent Erzsébetet kell keresnünk és a franczia királypárti pap szeme előtt az Arany Legendából vagy breviáriumából ismert magyar királyleány lebegett, a mikor a liliomot megmentő orléansi szűzre vonatkozó jóslatát koholta. KARL LAJOS. DAMBURGHY KÖVET ÚR (Batthyány Kázmér egy ismeretlen levelével.) A függetlenségi harcz idejében nagy gondot okozott a magyar kormánynak a külképviselet ügye. Magyarország már századok óta nem szerepelvén a világban mint önálló állam, külön külképviselettel nem bírt. A mi kevés magyar volt az osztrák diplomatiai szolgálatban, többnyire a conservatív főnemesek közül került volt ki és nem csatlakozott a függetlenségi mozgalomhoz. Azért a fontosabb helyekre mégis sikerült oly férfiakat küldeni, a kiknél jobban senki sem járhatott volna el meg nem ingó hazafiságot, nagy tudást és sok tapintatot föltételező, kényes és fontos megbízatásában. Szalay László, Andrássy Gyula, Teleki László és-Pulszky Ferencz díszei lehettek volna bármely nemzet diplomatiájának. Az Egyesült-Államokba is küldött a magyar kormány követet, a miről azonban a magyar szabadságharcz történetével foglalkozó írók, úgy látszik, nem bírnak tudomással. Egyedül Pulszky Ferencz emlékirataiban találunk e követről néhány megjegyzést, de ezek is csak európai szereplésére vonatkoznak. A mit tehát amerikai dolgairól most elmondandó vagyok, egykorú amerikai forrásokból kutattam ki.1 1 Appendix to Congressional Globe, 1849—50. Vol. II., pp. 43., 54., 84., 87., 89. és 148. New-York Tribune, 1849 és 1850.