Századok – 1910

Kisebb közlemények. - Pivány Jenő: Damburghy követ úr 497

498 kisebb közlemények. Pulszkytól tudjuk, hogy a független Magyarország amerikai követe »magyar zsidó volt, a ki a harminczas évek végén Amerikába kivándorolt, most (1849) Magyarországba jött s Kossuthtól és Batthyány Kázmértól kieszközölte megbízó-levelét«. Neve hol Damburghi-nak, hol Damburghy-пак van írva. Furcsa egy név ; nem magyar, nem német, nem is angol, hanem ügyetlen összezavarása a háromnak. A külföldön letelepedők idegen hangzású nevei sokszor csodálatos változásokon mennek át, a mire elég példa van Magyarországon is, de Amerikában talán még több. így Pennsylvania állam volt kormányzójának neve, Penny packer, egészen angolnak látszik, pedig német származású és őseit Pfannebaecker-nek hívták. A magyar kiköltözés aránylag újabb keletű, de máris olyan nevekre bukkanunk kiköltözetteink között, a melyek a leggyakorlottabb szófejtőt is zavarba hoznák. Az ilyenekben, mint Fieldvary és Sabo még könnyű Táismerni a Földváry-ra és Szabó-га, sőt a ki egy washingtoni fényképész czégérét, John K. Kemeihy, látja, is rájöhet még, hogy tulajdonosa eredetileg Kecskeméthy János volt ; de ki hinné, hogy Mr. Locust odahaza Lőkössi volt ? Egy Nagy nevét Gross-та változtatta, szentül meg lévén győződve, hogy evvel nevét megangolosította ; persze mindenki németnek tartja, mint azokat, a kik magyar neviik elé Von-t ragasztottak. Mészáros-ból Messik, Kertész-bői Curtis, Kovács-bó\ Gaskill (?) lett. Igen furcsa esete volt pedig egy Fazekas nevű derék földmíves embernek, a ki most Flannigan néven ismeretes, ö ugyanis ír munkások között dolgozott, a kik, nem tudván nevét kiejteni, eleinte .F-nek nevezték, majd egy F-fel kezdődő nemzeti nevüket adták neki, a mely rajta is ragadt. A Damburghy név fejlődésének fokozatait nem ismerem ; talán Dammberger vagy Hamburger (D'Hamburger) lehetett kiköltözése előtt, a »történelemben« azonban mint Damburghy szerepel. Annyi bizonyos, hogy 1849-ben ismét Magyarországon volt és ajánlkozott Kossuthnak vagy Batthyány Kázmér külügyminiszternek a washingtoni követségre. Mint alább látni fogjuk, műveltsége, modora és jelleme nem volt olyan, hogy ily fontos küldetésre képesítse. Hogy mi módon beszélte rá a magyar kormányt, hogy őt küldje ki Amerikába, nem tudjuk ; de valószínűnek látszik, hogv Kossuthot és Batthyányt, a kik érezték annak fontosságát, hogy a magyar ügynek Washingtonban is legyen szószólója, az bírta rá elhatározásukra, hogy Damburghy több éven át lakott volt Amerikában, tudott valahogy angolúl és ismerősnek látszott az ottani viszonyokkal, a mik mind olyan tulajdonságok, a melyek alkalmas embernek nagy előnyére váltak volna. Damburghy junius 15-én kapta meg kinevezését és úgy látszik, hogy mindenekelőtt a többi magyar diplomatával akart érintkezésbe