Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - V. és befejező közlemény 477

bethlen istván támadása 1636-ban. 489 Dávidot »jó módok és okok alatt minden kétség nélkül« szabadon bocsáttatják ; Bethlen Istvánnak, családjának szabad visszatérést biztosítanak ; Rákóczy újból esküt fog tenni a porta iránt köteles húségre s kezeskednek, hogy »sem lengyelhez, sem némethez magát nem kötelezi ő hatalmassága és az ország kárával«, de viszont a porta is adjon »fogyatkozás és minden hiba nélkül« való biztosítékot arról, hogy Erdélyt régi szabadságában, törvényeiben, határaiban, szabad fejedelemválasztási jogában korlátozni nem fogja. Köteles végül a porta Bethlent és Székely Mózest »minden befutottakkal« visszaküldeni és »ha ezután efféle kifutó emberek találkoznának, azoknak panaszokra az ő hatalmassága részéről a szent békesség fel nem bontatik, sem háborúság miattok nem indíttatik«.1 Nem voltak azonban ilyen engedékenyek Bethlen Istvánnal szemben ; követeléseivel és sérelmeivel már két országgyűlésen foglalkoztak, egy részök, mint pl. a kollégium és a síremlék-alap ügye tárgytalanná is vált, a többire vonatkozólag pedig országgyűlési végzésekben határoztak. Most sem tettek egyebet, mint egyszerűen utaltak a kérdéses articulusokra s ezek elfogadásától tették függővé a status quo antet s a teljes amnestiát az ő személyét, családját és hiveit illetőleg. Visszautasítják azon újabb követelését, melyben »mostani fáradságáért« ötvenezer forintot kívánt, mert az ország rendei semmivel sem bízták meg.2 A budai vezér, kinek a követek a november 11-iki kihallgatáson Bethlen István jelenlétében 3

átadták a borosjenei tábori országgyűlésnek mindkét rendbeli követelésre adott válaszát, a maga részéről ki volt elégítve, mert kudarcza daczára is elérni látszott azt, a miért évek óta eredménytelen diplomatiai harcz folyt a porta és Rákóczy között. Az öreg úr ellenben nem nyughatott belé a rideg visszautasításba s ennek következtében a vezér, ki Bethlennel eddig is solidarisnak vallotta magát, nem tarthatta alkalmasnak az alkudozások jelen stádiumát a béke végleges megkötésére. Nem ellenezte tehát, hogy Bethlen újból formulázza kívánságait,4 a folytatandó tárgyalások alapjáúl, ő maga azonban czélját elérvén, Rákóczy val fegyverszünetet kötött5 s november 14-én Temesvárra indúlt Bethlen Istvánnal.6 Minthogy Szent Demeter napja, a törököknél a táborozás szoká-1 Török-magyarkori államokmánytár II. 441—44. 11. 8 Török-maqyarkori államokmánytár II. 432—38. 11. 8 Bethlen István naplója. Tört. Tár 1884 309. 1. 4 Erd. Orsz. Emi. IX. 572—75. 11. 6 Kemény : Önéletírása 286. 1. » Bethlen István naplója. Tört. Tár 1884 309. 1. SZÁZADOK. 1910. VI. FÜZET. 34