Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - V. és befejező közlemény 477

482 dr. lukinich imre. kapitány pedig azonnal »postán megiratá« a történteket Váradra, a fejedelemasszonynak, ki azokról útban levő urát tudósította. A részleteket Kornis Zsigmond adta elő Rákóczynak, ki most már meggyőződvén Kornis megbízhatóságáról és hűségéről, közmegelégedésre »az egész országos hadaknak főgenerálisának« tette.1 A szalontai diadal még nem döntötte el a hadjárat sorsát. A budai pasa vezérlete alatt álló török hadsereg még így is félelmes haderő volt, melyet Rákóczy feltevése szerint, a szomszédos hódoltsági vezérek és a moldvai vajda seregeivel feltétlenül erősíteni fognak. Szükségesnek látta tehát ő is hadserege szaporítását s azért Váradősinél levő táborából azonnal minden vármegyét s a hajdúságot felszólította a haladéktalan táborbaszállásra.2 Aggodalmait megerősítették Szentpáli jelentései is, főleg a legutóbbi, melyben arról értesíti Rákóczyt, hogy Koniecpolski nem adhat segítséget, mert a készülődő tatárok miatt, kiknek száma negyvenezerre tehető, hadait nem tanácsos csökkenteni ; a hetman azzal biztatja ugyan, hogy »az tatár ránk nem megyen s ugyan igen biztat, de én is igen félek, hogy nem másra, hanem vagy ránk, vagy Máté vajdára megyen«.3 Rákóczy a gyulai tábort kémeivel szemmel tartván, mindaddig Váradon akart tartózkodni, míg az ellenfél haditerve nyilvánossá nem lesz ; külömben is az utóbbi napokban történt események s az ellentétes tudósítások a csata lefolyásáról, seregének nyugalmát is felzavarták,4 s nemcsak a köznemesség, hanem a főbbrangúak is bizalmatlansággal néztek a jövő elé s újabb mérkőzés esetén a bukást kétségtelennek tartották. Megerősíteni látszott őket ebben a budai vezérnek a gyulai táborból már október 11-én hozzájok intézett levele, melyben felszólítja a rendeket, hogy haladéktalanúl térjenek vissza Erdélybe, ne tegyék ki országukat a biztos romlás veszedelmének. Rákóczy is helyesen cselekednék, ha trónját csendben átengedné Bethlen Istvánnak, kit a szultán Erdély fejedelmévé tett, mert ellenkező esetben földönfutóvá teszik a hatalmas császár seregei, melyeknek ellenállani lehetetlen.5 Hasonló tartalmú volt Bethlen István ugyancsak október 11-ről kelt újabb kiáltványa is, melyben figyelmezteti Rákóczy táborát, hogy egy ember miatt, kit a szul-1 Szalárdy : Siralm. magy. krón. 116—120. hh. a Szalárdynál : i. m. 120. h. s Szentpáli 1636 szept. 29-iki jelentése. (Szilágyi : Levelek etc. 308. 1.) 4 »10 (Octobris) Váradnál. Egész éjjel fegyverben voltunk az töröktől való félelmünkben«. Haller Gábor naplója. Erd. tört. adat. IV. 36. 1. 6 Török-magyarkari államokmánytár. II. 407—408. 11. és Tört. Tár XVIII. (1872) 45—47. 11.