Századok – 1910
Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - V. és befejező közlemény 477
bethlen istván támadása 1636-ban. 479 derékhaddal való egyesülésök után.1 A budai vezér maga is időszerűnek találta a támadást, de mivel a viadalban résztvenni nem akart, Bekir temesvári pasára bízta a vezérletet, egyúttal október 5-én seregét Gyuláról Szalonta felé indította, »Bethlen Istvánt a kíséretében levő hitetlenekkel együtt azok kalauzává rendelvén«.2 Gyula Szalontától csak négy mérföldnyire fekszik, de a süppedékes, ingoványos területen, jóllehet »a Körös is és azoknak erei sok helyeken a nagy szárazság miatt most gázlóban megjárhatok voltak«, lassan haladhattak előre. Szalonta alá csak másnap, október 6-án késő délután érkeztek s azonnal csatarendbe állottak. A török haderő közeledése, melynek támadó jellegét a magyar tábornak könnyű volt felismernie, zavart idézett elő főleg a vezérek közt. A visszavonulás útja nem volt elvágva előttök, de bizonyosnak látszott, hogy ebben az esetben a Szalontavidéki hajdúság Bethlenhez pártol át, s hogy egyúttal csökkenni fog a sereg harczkészsége is ; tekintetbe véve végűi azt is, hogy a török sereg számban nem sokkal múlja felül őket,3 elhatározták, hogy a török haderővel szembeszállanak. A vezérletben azonban nem tudtak megegyezni. Ibrányi, a névleges vezér, nem érzett magában annyi erőt, hogy a harczot sikeresen vezethesse, főleg most, mikor a sereg jelentékeny része, mintegy kétezer lovas felderítő szolgálat végett a vidéken volt,4 s Kornisra szerette volna bízni a vezérséget, ki azonban attól, mivel senkitől felhatalmazva nem volt, vonakodott. A bizonytalanság nagy nyugtalanságot okozott a táborban is, hova a vezérségtől való vonakodás híre eljutott, s árulást hangoztatva, forrongani kezdtek. Egyedül Kornis fellépésének tulajdonítható, ki tapintatos beszéddel a katonákat megnyugtatta, hogy a rend és nyugalom helyreállott, s mire Bethlenék megérkeztek, ez a sereg is csatakészen várta őket. 1 Khevenhiller : Annales Ferdin. II. Tom. XII. col. 2146. 2 A dátumra 1. Bethlen István naplóját. Tört. Tár 1884 308. 1. Szalárdy szerint (i. m. 112. h.) a török sereg okt. 6-án indult meg, a mely tudósítás épen olyan téves, mint Naima török történetíróé, ki »néhány napi út«-ról beszél. Hadtört. Közi. 1893 301. 1. 3 Rákóczy számítása szerint, mely legközelebb jár az igazsághoz, »bosznai, temesvári, egri, kanizsai passák lesznek táborban több végbeliektől, de az igen sok nem lehet, tizenötezer török nem lészen«. Bogádinak szept. 16-án adott utasítása. Erd. Orsz. Emi. IX. 551. 1. Kraus (Siebenbürg. Chronik, Font. rer. Austriac. SS. III. p. 123.) 40000 emberről beszél, a mi nagy túlzás. Ortelius (Kronica etc. II. p. 126.) szerint a török sereg mintegy 24—25000 emberből állott ; ugyanennyit említ Khevenhiller is. (Annal. Perd. XII. col. 2146.) 4 Khevenhiller (Annal. F erd. XII. col. 2147.) ezeret említ: