Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - V. és befejező közlemény 477

480 dr. lukinich imre. A magyar sereg ökörszarv-formát választott1

s »Jézus« kiáltással azonnal megtámadta az előcsapatban lévő török lovasságot, s »rettenetes kopjatörés és nagy kemény viadal« után azt teljesen szétszórta. A janicsárság azonban, mely néhány ágyúval rendelkezett, az üldöző magyar lovasságot, melynek egy része, különösen a hajdúság, azonnal zsákmányolni és fosztogatni kezdett, előnyomulásában feltartóztatta, de a fegyelmezett bihari és székely csapatok elől, külömben is este lévén, csakhamar visszavonult.2 A küzdelem eldöntetlen maradt. Ibrányi azonban a janicsárság tüzelésétől visszariadt könnyű lovasság futásának láttára azt hitte, hogy serege vereséget szenvedett ; attól tartván tehát, hogy a török sereg utánok nyomúl s Váradot azonnal ostrom alá fogja, a nélkül, hogy a tényállásról meggyőződött volna,, maga is Várad felé nyargalt, hova megérkezvén jelentette a fejedelemasszonynak »az hadaknak megverettetéseket s eloszlattatásokat s a töröknek rajtok való győzedelmét«. A fejedelemasszony a hír vétele után a történteket »postán adta vala értésére a fejedelemnek«, ki ekkor Brátkán táborozott.3 Az állítólagos vereség híre Rákóczyt nagyon megdöbbentette ; »az ország hadai is igen kezdettek vala zsibongani«, főleg midőn Várad felé menekülőkre is akadtak.4

Váradon azonban magától Kornistól biztos értesüléseket nyertek az egész ütközet lefolyásáról. Az első összecsapás alkalmával szenvedett kudarcz meglepetésszerűen hatott a török vezérekre, kik abban-a meggyőződésben siettették az ütközetet, hogy csak egy kisebb különítménynyel lévén dolguk, a győzelem bizonyos. Azt hitték tehát, hogy értesüléseik hiányosak voltak, s hogy a szalontai viadalban Rákóczy is jelen volt teljes haderejével,6 vagy legalább is közelükben van, »mert az vakmerő harczállást ahhoz való bizodalom nélkül, hogy az derékhad is érkezik, el nem hihették csak az kevés néptől« ; egy ugyanakkor elfogott magyar rab is így vallott.6

Tanácsosnak látszott ezek után a haditerv gondos összeállítása, melyet mindjárt az ütközetet követő éjjel megbeszélés tárgyává tettek. A szünetet egy Győri Jakab nevű félegyházi hajdúhadnagy a török tábor kikémlelésére akarta felhasználni ; jól tudván törö-1 Naima szerint. Hadtört. Közlem. 1893 301. 1. 2 Szalárdy : Siralm. magy. krónika 115. h. A csata leírásában általában Szalárdy krónikáját vettük alapúi ; az eltéréseket azonban mindig jelezzük. s Szalárdy: Siralm. magy. krém. 114. h. A derékhad menetirányát 1. ugyancsak nála 111. h. 4 Kemény : Önéletírása 275. 1. ' így adja elő Naima i. h. о Kemény : Önéletírása 273. 1.