Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

verbőczy istván és fia. 475 még testvérek között is sokféle bajjal, kellemetlenséggel és boszszúsággal szokott járni, melyből idő multával harag és gyűlölködés támad. Verbőczy fia nem is sokáig állotta a dicsőséget, hanem a közeli Mihálczfalva határában derék kőházat építtetett magának s az 1548 év tavaszán már benne is lakott. De az Ur Isten nem adott neki szerencsét hozzá s a még fiatal, életerős embert valami hirtelen támadt vagy alattomos, lappangó betegség leverte a lábáról. Hozzátartozói úgy látszik, korán felismerték és halálosnak vélték a baját (talán valami régi sebe újult ki), mert Patócsyék elállottak a vingárti jószágért esztendő óta folytatott pör üktől és siettek kibékülni kedves sógorukkal. Jámbor, békeszerző férfiak, elsősorban pedig a barát közbelépésére 1548 junius 26-án abban állapodtak meg, hogy Verbőczyt a vár és uradalom fele birodalmában élte fogytáig meghagyják és nem háborgatják. Viszont Verbőczy és felesége a martonfalvai és tófalvai birtokot, a hozzátartozó halastóval és minden egyéb hasznával együtt kezükre bocsátották. Az egyezségben kiköttetett, hogy Verbőczy Imre halála után (mindig csak az ő bőrére folyt az alku) a ~Vingárt vár- és jószágbeli rész, valamint a mihálczfalvi új kőház az özvegy és Patócsy Ferencz hitvese, Szerecsen Krisztina között két egyenlő részre osztassék. Szegény feje már ekkor gyengén lehetett, mert az aszszonyok nála nélkül jelentek meg a gyula fejérvári káptalanban.1 Augusztus vége felé olyan rosszra fordult az állapota, hogy két kanonokot hozatott ki Fejérvárról, hogy bizonyos elhatározott szándékát írásba foglalják, a kik 1548 augusztus 25. napján mihálczfalvi kastélyában ágyban fekve, betegen találták. Ezek előtt élő szóval, megfontolt elmével kijelentette, hogy régi hű emberének, Felsőszöllösi Csóka Ferencznek, a ki neki Magyarországon és Erdélyben sokat szolgált, felesége beleegyezésével Springen egy jobbágyhelyet ajándékozott, hogy ezután minden kötelezettség nélkül, maradékról-maradékra nemesi szabadsággal bírhassa.2 Ügy látszik, végrendeletét már előbb elkészítette, kifelejtvén abból nevezett hűséges szolgáját, de nem akart meghalni anélkül, hogy ne gondoskodjék róla. Végrendelete még eddig ismeretlen s csak annyit tudunk belőle, hogy Teke és Ida birtokot, a melyek, minthogy a főbenjáró ítélet végrehajtását felfüggesztették, még a vajdáné kezén voltak — Fráter Györgynek testálta. De a barát, miért, miért nem ? a jó Isten tudná megmondani, nem kapott rajta. És talán igazságérzetére, vagy lelkiismeretének parancsoló 1 Országos Levéltár. Gyulafejérvári káptalan Cent. A. a. 56. a U. o. Comitatus Alb. Cista III. fasc. 4. nr. 45. 33*