Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

verbőczy istván és fia. 475 még testvérek között is sokféle bajjal, kellemetlenséggel és bosz­szúsággal szokott járni, melyből idő multával harag és gyűlölkö­dés támad. Verbőczy fia nem is sokáig állotta a dicsőséget, hanem a közeli Mihálczfalva határában derék kőházat építtetett magá­nak s az 1548 év tavaszán már benne is lakott. De az Ur Isten nem adott neki szerencsét hozzá s a még fiatal, életerős embert valami hirtelen támadt vagy alattomos, lappangó betegség leverte a lábáról. Hozzátartozói úgy látszik, korán felismerték és halálosnak vélték a baját (talán valami régi sebe újult ki), mert Patócsyék elállottak a vingárti jószágért esztendő óta folytatott pör üktől és siettek kibékülni kedves sógorukkal. Jámbor, békeszerző férfiak, elsősorban pedig a barát közbelépésére 1548 junius 26-án abban állapodtak meg, hogy Verbőczyt a vár és uradalom fele birodal­mában élte fogytáig meghagyják és nem háborgatják. Viszont Verbőczy és felesége a martonfalvai és tófalvai birtokot, a hozzátar­tozó halastóval és minden egyéb hasznával együtt kezükre bocsá­tották. Az egyezségben kiköttetett, hogy Verbőczy Imre halála után (mindig csak az ő bőrére folyt az alku) a ~Vingárt vár- és jószág­beli rész, valamint a mihálczfalvi új kőház az özvegy és Patócsy Ferencz hitvese, Szerecsen Krisztina között két egyenlő részre osztassék. Szegény feje már ekkor gyengén lehetett, mert az asz­szonyok nála nélkül jelentek meg a gyula fejérvári káptalanban.1 Augusztus vége felé olyan rosszra fordult az állapota, hogy két kanonokot hozatott ki Fejérvárról, hogy bizonyos elhatáro­zott szándékát írásba foglalják, a kik 1548 augusztus 25. napján mihálczfalvi kastélyában ágyban fekve, betegen találták. Ezek előtt élő szóval, megfontolt elmével kijelentette, hogy régi hű emberének, Felsőszöllösi Csóka Ferencznek, a ki neki Magyaror­szágon és Erdélyben sokat szolgált, felesége beleegyezésével Sprin­gen egy jobbágyhelyet ajándékozott, hogy ezután minden köte­lezettség nélkül, maradékról-maradékra nemesi szabadsággal bír­hassa.2 Ügy látszik, végrendeletét már előbb elkészítette, kifelejtvén abból nevezett hűséges szolgáját, de nem akart meghalni anélkül, hogy ne gondoskodjék róla. Végrendelete még eddig ismeretlen s csak annyit tudunk belőle, hogy Teke és Ida birtokot, a melyek, minthogy a főbenjáró ítélet végrehajtását felfüggesztették, még a vajdáné kezén voltak — Fráter Györgynek testálta. De a barát, miért, miért nem ? a jó Isten tudná megmondani, nem kapott rajta. És talán igazságérzetére, vagy lelkiismeretének parancsoló 1 Országos Levéltár. Gyulafejérvári káptalan Cent. A. a. 56. a U. o. Comitatus Alb. Cista III. fasc. 4. nr. 45. 33*

Next

/
Oldalképek
Tartalom