Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

476 dr. komáromy andrás. — verbőczy istván és fia. szavára hallgatott, mikor 1549-ben átengedte a kolozsvármegyei szép jószágot a föld poráig megalázott ellensége családjának.1 Mire a falevél lehullott, Verbőczy fia is megvívta utolsó csatáját a győzedelmes halállal Még alig volt 32 éves ; gyermeke nem maradt, csak fiatal özvegye siránkozott egy darabig utána. Felköltözködött a várba, búnak eresztette a fejét és szomorú özvegységének első napjait szegény szerelmes ura emlékének szentelte. Verbőczy nagy útjára készülvén, leghívebb szolgájáról, vitéz bajtársáról, Tóth Andrásról, a ki sok esztendők leforgása alatt mindig hűségesen ragaszkodott hozzá és a törökkel való harczokban életét számtalanszor koczkára tette érte, valahogy megfelejtkezett. A bánatos özvegy, hogy a mulasztást helyrehozza, 1548 nov. 9. a Lengyelkék falu közelében fekvő Majorház nevezetű birtokát és nemesi curiáját neki és maradékainak ajándékozta, hozzá két népes jobbágyhelyet a faluban, hogy feleségével, Borbála asszonynyal együtt örök joggal, békességben bírhassa.2

Később megnyugodott valamennyire a lelke, de azért még sokáig kesergett, mig végre második ura, egy derék, nemes vitéz, Kápolnai Bornemisza Farkas tökéletesen megvigasztalta.3 Verbőczy Imre halálhíre rövidesen elterjedt Magyarországon. A sok birtokéhes ember, mint a hollócsapat megrohanta és úgyszólván felfalta gazdátlanul hagyott szép jószágait, egyedüli törvényes örököse, Dombay Annának Henyey Miklós hitvesének nagy sok kárával. Az ugocsavármegyei szegény atyafiak is reménykedtek, bizakodtak, hogy nekik is jut majd a Dárius kincsével felérő gazdagságból. Csalódásukban pedig azzal vigasztalták magukat, hogy a nagy Verbőczy Istvánról ha jószág nem is, de legalább dicsőség szállott a nemzetségükre. DR. KOMÁROMY ANDRÁS. 1 A gyulafej érvári káptalannak törvényes bizonyságai, Megyesi Ferencz dobokai és Lengyeli Ferencz ózdi főesperesek 1549. május 18. napján megjelentek a prépostság házában, a hol Fráter György váradi püspök megfontolt elmével, önként és élőszóval előadta, hogy »totum et omne jus suum, quod ex ultima et finali testamentaria dispositione et legatione magnifici quondam, Emerici Werbewczy in possessionibus Theke et Ida omnino in comitatu de Colos existentibus habitis legitime habere dinoseeretur, generosae et magnifieae dominae Annae Nadasdi et magnifico Gabrieli Maylatth de Fogaras filio ejusdem solum ex beneplacito et bona voluntate sua dedisset, donasset, contulisset« etc. etc. (Országos Levéltár. Gyulafej érvári káptalan. Cista Kolos fasc. 1. nr. 18.) 2 U. о. Cottus Alba Cista 4. fasc. 5. nr. 75. 8 Orsz. Levéltár. N. R. A. fasc. 1733. nr. 7.