Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

474 dr. komáromy andrás. Ilyen üzenetet hoztak Majláthnénak a portáról, a ki sietett arról meghitt emberét tudósítani, lelkére kötvén, hogy Nádasdy Tamástól is tudakoltassa meg, hogy mit tanácsol, mitévő legyen ? Mert már Izabella királynéban sem mer bízni, azt írják neki, hogy a kincstartó megzavarta a dolgot s most Verbőczy pártját fogja. Végül a basa minden Ígérete, fenyegetőzése és nagy maga ajánlása daczára is 1548 augusztus 9-én kelt levelében őszintén bevallja, hogy igen fél a fejér baráttul.1 Félelme nem is volt egészen alaptalan, mert Fráter György nem ismert törvényt, igazságot vagy könyörületet azokkal szemben, a kik politikai czéljainak ellene szegültek, vagy véletlenül útjában állottak. Szegény Majláthné ugyan nem árthatott neki, de tudjuk, hogy sokat vádaskodott ellene a portán és Magyarországon s a barát örömest megszabadult volna tőle, mert úgy látszik attól tartott, hogy pénzzel, vagy fáradsággal és siránkozással utoljára még kiszabadítja szerelmes urát a Jediculából s ha ez a nyughatatlan ember visszakerül Erdélybe, mindennek vége . . . Mindazáltal Nádasdyra s talán az igazságra való tekintetből, mert a basa fenyegetőzésére semmit sem adott, időt akart neki engedni arra nézve, hogy Tekéhez való jogát tanúkkal bizonyíthassa s ezért a pört a következő Szentmárton-napi törvényszékre halasztotta. Megigérte, hogy ez alatt, ha lehetséges, kiegyezteti VerbőczyA J1. Ha 500 frtot fizet neki, talán leszállítaná a pört, a melyre már eddig ő is sokat költött.2 Ennyiben állott a dolog, mikor egy, még a barátnál is hatalmasabb úr, liivatlan-kérdetlen bele avatkozott és meg sem hallgatván a nyelves prókátorok feleselgetését, döntő Ítéletet mondott a pörben. A búslakodó asszonyt megvigasztalta, Verbőczy fiára pedig, a ki sohasem akart félni tőle és gyakran vakmerőképen szembe szállott vele, silentiumot, örök hallgatást parancsolt . . . Említettük már, hogy a vingárti uradalom felét Keserű Mihály özvegye birta. A várat is közösen lakták, de két várnagyot tartottak benne s természetesen mindenik uraságnak meg volt a maga külön cselédsége és udvartartása. Az ilyen közös birtoklás 1 Majláthné levele megjelent a Magyar Levelestár I. k. 51—52. lapján, ezímezés és aláírás nélkül, mint ismeretlennek egy másik ismeretlenhez küldött tudósítása. De tartalmából, a ki már a Verbőczy Imrével való pörről olvasott és Nádasdy Tamás családi levelezését is forgatta, könnyen megállapíthatja, hogy azt Majláth Istvánné írta valamelyik meghitt emberéhez, szolgájához. Izabella királyné A, Fráter György T, (thesaurarius), Nádasdy X betűvel szerepel a levélben, mely különösen azért fontos reánk nézve, mert egyetlen tudósítás Döbrögöz elfoglalásáról s Verbőczy Imre Erdélybe való meneteléről. 3 Nádasdy Tamás levelezése 136. 1.