Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

verbőczy istván és fia. 503 szony a birságon és tetemes költségen felül összes Erdélyben lévő birtokainak, hitbérének és jegyajándékainak elvesztésére Ítéltetett.! Megrémült erre Majláthné és míg prókátorai különféle kifogásokkal és pörorvoslattal élve az ítélet végrehajtásának felfüggesztését követelték és esztendőnél tovább húzták-halasztották a dolgot, addig ő Nádasdy Tamást sürgette, hogy viseljen gondot reá és küldjön be valakit Erdélybe, mert hiszen tudhatja, hogy a kincstartó az ő urának halálos ellensége volt és mind bírája, mind perese akar lenni, Verbőczy István pedig jószágát kérte. Most a fia azt hánytorgatja, hogy az ő gyermekei vele nem pörölhetnek, mivel atyjok (t. i. Majláth István) hűtlenségbe esett, holott nyilvűn vagyon mindeneknél, hogy szegény Lajos király az öreg Verbőczyt »mind gyermekivel egyetembe hitlenné vetette volt«, és sok jámborok azt tartják, hogy János király kegyelme neki igazság szerint nem használhat stb., stb. Hát csak küldje be Zichy Istvánt — írja bátyjának 1548 junius 20-án — vagy más meghitt emberét, mert Erdélyben senki se mer beleavatkozni a dologba s a tanúk sem fogják megmondani az igazságot a bírótól való félelmekben.2 Másfelől pedig a portán igyekezett magának jóakarókat szerezni az ura kiszabadításában is fáradhatatlanul munkálkodó derék asszony és minden követ megmozgatott, hogy az igazságtalannak tartott Ítéletet megváltoztathassa. Ki tudja mennyi fáradsággal, pénzzel és ajándékkal sikerült is megnyernie egy nagy befolyásával dicsekvő basa pártfogását, a ki ráirt a barátra. De mivel ez a levelet egyszerűen félre dobta, Majláthné egy tolmács és a franczia király követe által arra kérette, hogy emberét bocsássa hozzá, mert Fráter Györgygyei nehéz ám boldogulni. A basa megértvén a dolgot, nagy haragra gerjedt úgy a barát, mint Verbőczy ellen és akkor beszélte azokat az érdekes dolgokat Döbrögöz váráról és a kanczellarius hűtlen fiáról, a kit a kényszerűség hajtott Erdélybe és ott a helyett hogy meghúzná magát, még a császár rabja jószágát bolygatja és pereli. De ne busuljon az asszony, majd megtudják kivel van dolguk. Két embert is küld a barátra, s olyan nagy császári hatalommal, hogy a mit meg nem tett kérésre, majd megteszi parancsszóra. Micsoda vakmerőség az, a császár rabja jószága felől törvényt tenni, holott annak mind feje s mind vagyona a szultáné és egyedül csak neki áll hatalmában, hogy azokról rendelkezzék ! 1 Országos Levéltár. Gyulafejérvári káptalan Cista Kólozs fasc. 1. nr. 50. 3 Nádasdy Tamás családi levelezése. Szerk. : dr. Károlyi Árpád és dr. Szalay József. 134—135. L SZÁZADOK. 1910. VI. FÜZET. 33