Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

466 DR. KOMÁROMY ANDRÁS. Döbrögöz elfoglalása forduló pontot jelent Verbőczy életében. Családi tűzhelyét feldúlták, várát, melybe török zsoldosokból és rácz martalóczokból álló derék őrséget vetettek, a hozzátartozó falvakkal együtt a hódoltsághoz csatolták. Kászon bégnek most már szabad volt az útja Tolnában és ha kedve tartá, egész Budáig száguldhatott. Nem tusakodott, nem ellenkedett, nem csatázott többé vele Verbőczy fia. A hadjárat alatt a Héderváry Ferencztől örökölt Tamási várat is elfoglalták tőle tartományostól, baranyai és fej érmegyei jószágai már a törököt uralták és egyszer csak arra ébredt, hogy régi nagy gazdagságának csak a romja maradt.1 A török hódításnak az volt legelső, szinte végzetes következménye, hogy az államfenntartó nemesség, kivált a kisbirtokos osztály, többnyire elpusztult, koldusbotra jutott és földönfutóvá lett, az urak pedig elszegényedtek, eladósodtak s a nemzet életereje napról-napra szemlátomást fogyatkozott. A paraszt megmaradt régi lakóhelyén, csupán gazdát cserélt, a minek eleinte még örvendett is. Mert a legtöbb jobbágy gyűlölte a maga földesurát, hiszen még alig mult harmincz esztendeje annak, hogy Dózsa Györgyöt elevenen megsüttették s vele együtt kinek atyját, kinek testvérét kerékbe törték. Bizony Verbőczy fiának is jól körül kellett nézni, hogy merre tekeredjék. Nem arról volt szó, hogy mint a leégett ember másnak az ajtaján zörgessen, míg magának hajlékot épít, mert volt még egynehány jó faluja, városa, nemes udvarháza, kisebb-nagyobb ! részbirtoka pedig mondhatni az ország minden szegletében akadt: de sem a Dunántúl, sem Nógrád, Hont, Heves, Külső-Szolnok és Pest vármegyében fekvő birtokain nem találkozott olyan erősség, mely családjának oltalmat adhatott volna, mialatt ő a törökkel harczolt. Mert János király adományai — a mint már egyszer említettük — még az öreg Verbőczy életében jobbára füstbe mentek és a felsőmagyarországi várak közül Imre atyja után egyet sem örökölt. Ha Dobronya várát visszaadták volna neki, bezzeg Imrének, a ki erre az eshetőségre előre is gondolhatott, valami titkos úton sikerűit megmenekülnie. Távol áll tőlünk, hogy a dolognak regényes színezetet adjunk, de a megszállott várból való kirohanás dicsőségének mégis csak maradt volna fenn valami emléke vagy a krónikákban vagy az egykorú levelezésekben és egyéb tudósításokban. 1 Döbrögöz legelőször 1545-ben fordúl elő a török állami kincstár számviteli könyveiben, az ú. n. defterekben, mikor Ozorával, Tamásival, Hidvéggel s több palánkkal együtt a simontornyai szandzsákhoz volt csatolva. Nevezetes hely volt, 232 emberrel. Parancsnoka Hamza Musztafa naponként 24 akcse zsoldot húzott, Musztafa agának pedig hűbéri birtoka vala (tímárság). L. Magyarországi török kincstári defterek. Fordította dr. Lászlófalvi Velics Antal. Bevezetéssel ellátta : Kammerer Ernő. I. k. 55—56. 1.