Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

462 DR. KOMÁROMY ANDRÁS. De a jó példa nem talált követőkre s az idegen hadak egy csöppet sem lelkesedtek rajta. Alkalmasint nagyobb örömöt szerzett nekik az a hír, hogy a török sereg odébb állott s a szultán hazafelé készül. A hősök megkönnyebbültek, ez a megoldás fölöttébb tetszett nekik. Körülbelül így gondolkoztak : Lám az Cr Isten megszégyenítette a pogány ellenséget, a veszedelem elmúlt magától, az örökös tartományok lakosai esztendeig semmitől sem félhetnek, térjünk haza mi is békével ! És úgy tettek, a hogy gondolkoztak. Mire Szolimán az ősz közeledtevel hátat fordított Buda várának, a magyar vezérek és Ferdinánd kimondhatatlan .boszúságára, méltó elkeseredésére a felmentő sereg is kitakarodott az országból. A király és a nemzet azt remélte, arra számított, hogy az egyesűit hadak most már szembeszállván megmérkőzhetnek a szultánnak a hódoltság védelmére bent hagyott seregével s talán felszabadúl az ország. Reménységükben csalatkozván, kölcsönösen egymást vádolták A rendek több áldozatot kívántak Ferdinándtól Szent István koronájáért, viszont a király — és valljuk be őszintén, volt is valami a dologban — azt vetette szemükre, hogy mindent, csak mástól várnak és az ország védelmezésénél sok mulasztás terheli őket. A dolog úgy elmérgesedett és a Ferdinándba vetett bizodalom annyira megrendült, hogy sokan állítólag azzal fenyegetőztek, hogy ha a király jobb gondot nem visel az országra, adófizetés mellett ki fognak egyezni a törökkel.1 Október vége felé, mikor a hadak már téli szállásra vonultak, Verbőczy is ráért, hogy számadását a királylyal, illetőleg a kamarával rendbe hozza. Az elmúlt 1542 esztendőről, szerződése értelmében az ország védelmére 11 hónapon keresztül teljes létszámban tartott 200 lovas hópénze, valamint a Ferdinánd szolgálatában Csehországba küldött 300 huszár zsoldja és a maga személyes járandósága — asztaltartása — fejében mindössze 11.800 frt jogos követelése volt. De a leszámolás rosszul ütött ki. A kamarások értették a maguk mesterségét és különféle kifogásokkal állottak elő. Szokásuk szerint alkudozni kezdtek vele s többek között azt vetvén okul, hogy a huszárok felett a király nevében soha senki szemlét nem tartott, számba nem vették, registrumba nem foglaltak őket, — utoljára is letörték a követelését 5000 forintra. Azt casus subeundi foedus percusserat«. Alkalmasint ezt a tudósítást használta fel Budai, ámbár a török ellen szövetkező vitézek közül csak Zrínyit, Báthoryt és Verbőczyt nevezi meg. A török írók a tatárok vereségéről hallgatnak, Szinán csaus, Kápolnay Ferencz halálát elbeszélvén, csak annyit említ, hogy a gyaurok Rusztem pasának néhány lovászát elfogták és azért küldék Malkocs béget Kápolnay ellen. Id. h. IL k. 362.] 1 Horváth Mihály id. m. IV. к. 195. 1.