Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

DK. KOMÁROMY ANDRÁS. — VERBŐCZY ISTVÁN ÉS FIA. 461 vizár, a sebes szél, az égő tűz...«1

Valóban alig lehetne jobban jellemezni a tatárokat, a kiknek nyomában mindenütt romlás és pusztulás támadt. A szultán alig hogy Fejérvár alá szállott, a krimi tatárokat mindjárt elküldte rabolni. A Balaton körűi lakó magyarság már elvégezte az aratást s épen javában takarodtak, hordván befelé az életet, mikor Gog és Mágog népe rajtok ütött s verejtékes fáradságuk gyümölcsét porrá, hamuvá tette. Száhib-giráj khán fia Emin szultán augusztus 24-én már azt jelenti a boldogságos udvarnak, hogy kirándulásából 15 ezer foglyot hozott magával.2 A török had még szeptember közepén Fejérvárnál táborozott s a Győrhöz gyülekező keresztény seregnek lett volna ideje ahhoz, hogy a Budára készülődő szultánt megtámadja vagy feltartóztassa. De a bölcs és óvatos hadakozó tanács hogy is gondolhatott volna ilyen vakmerőségre? Régi szokása szerint most is csak tétovázott s az idegen vezérek nem tudták elhatározni, hogy mihez fogjanak. A zsoldosok pedig csak azt lesték, merre mozdul a török, nehogy véletlenül beléütközzenek. De a magyarok talpa alatt égett a föld, mert országuk romlását fájó szívvel látták. Tartottak tőle, hogy ismét úgy járnak, mint az elmúlt esztendőben, mikor a német birodalmi hadak csúfosan cserben hagyták őket. Azért tehát Zrinyi Miklós, Báthory András, Verbőczy Imre, Bakics Péter, a két Horváth Bertalan és más vitéz kapitányok összetanakodtak, hogy egy életük egy haláluk, de felkeresik az ellenséget. Arra bizony kevesen voltak, hogy a nagy török haddal derék csatába bocsátkozzanak, de a tatárok ellen szerencsét próbálhattak. Nyilván úgy gondolkodtak, hogy ha jó nyereséggel járnak, az idegen kapitányok is kedvet kapnak tőlük s egyesűit erővel megtánczoltatják majd a törököt. Nagy hirtelenséggel felkészülvén, megindultak Győr alól. Útközben Rátkay Pál huszárjait is fölvették és Veszprém vármegyében Somlyó körűi megtámadván, erős viadal után úgy megverték a rabló hadat, hogy legalább is 3000 maradt közülök a csatatéren. A többiek futvást futottak, míg a huszárok valami fertős, mocsaras helyre be nem szorították őket, a hol aztán untig-fáradtig ölték, vágták a pokoli fajzatot. Az üdvösséges munkából a parasztok is kivették a maguk részét s úton-útfélen agyonverdesték a fejérvári táborba menekülő kutyafejű tatárokat. 3 1 Török történetírók II. k. 198., 307—308. * U. o. 351. 1. 8 Stella (Schwandtnernél id. h. 384.) megemlékezvén a tatárok vereségéről, azt írja, hogy Zrinyi Miklós, Báthory András, Verbőczy Imre, Kadowith Miklós és a két Horváth Bertalannal : oviris olim summae inter hungaros potentiae et nobilitatis pro patriae recuperatione omnes fortunae