Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

VERBŐCZY ISTVÁN ÉS FIA. — NEGYEDIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. — A török hódítás kezdetén életrevaló, ügyes kapitányok várvédelemnél is jó hasznát tudták venni az ostromló sereget kirohanásokkal szüntelenül háborgató könnyű lovasságnak. De nem szerettek bezárkózni a falak közé. A távol síkság, a nagy, széles mező, a kerek ég alja volt a huszárok éltető birodalma. Hol véres zászlók alatt, lobogós kopjákkal széjjelszáguldhattak mint a sólymok. Hol jó lovaikkal kedvük szerint bánván, törökkel, tatárral olyan viadalt tartottak, hogy a seregek istenének is gyönyörűsége telhetett benne. A tatárokkal a magyar huszáron meg a hajdún kívül más teremtett lélek nem is igen mert szembeszállani. Ezekről az emberségükből kivetkőzött vérszomjas fenevadakról még a gyengébb szívű török történetírók is borzalommal szólnak. Hogy kutyafej üek voltak, véres hússal meg döggel éltek s a maguk halottjait is felfalták stb. stb., ez még csak undorító dolog, lehet az is, hogy mesebeszéd. De a hol egyszer sáska módjára keresztülvonultak, az a vidék elpusztult, kihalt, néma lett, mint a halál birodalma. Égettek, raboltak, gyilkoltak baromi kegyetlenséggel és bizonyos rendszerrel. Azt a környéket, a hol a török sereg tábort ütött vagy vár alá szállott, nem bántották, hogy a hadakélelem és takarmány dolgában meg ne szoruljanak. De a távolabbi vidéket, különösen a főútvonalak mentén fekvő helyeket úgy elpusztították, hogy azokon egy szál árpa sem maradt. Sőt ha észreveszik — írja az emberséges Szinán csausz — hogy egy mégis maradt, azt is negyven darabra szaggatják, hogy a gyaurok még ennek se vehessék hasznát. Az elaggott embereket és csecsemőleányokat — úgymond — irgalom nélkül megölik, a rabszolgáknak valókat pedig fogságba hurczolják. A szüzeket megmérik és ha termetük akkora, a milyen hosszú a nyiluk, jaj aztán szegény fejüknek. A keményebb szívű Dselálzáde azonban valósággal lelkesedik a szegénységére büszke és szerinte szabad gondolkozású, értelmes harczosokért, mondván : »Olyan nép ez, mint a rohanó