Századok – 1910

Történeti irodalom - Erdélyi László: A tihanyi apátság kritikus oklevelei. Ism. Horváth Sándor 407

412 TÖRTÉNETI IRODALOM-7. A tihanyvári per bizonyítékai. 1231 ?, 1327 ? Azon perben, a melyet az apátság 1392-ben folytatott Tihanyvára érdekében, az apátság legutóbbi prókátora, Lőrincz fia Mihály összesen 10 oklevelet mutatott föl. A tíz közül Erdélyi László a fejérvári káptalan 1392. máj. 27-iki átiratában lévő kettőről kétséget kizárólag bizonyítja be azt, hogy hamisított. Ezek : a) A veszprémi káptalannak 1231. szept. 4-én kelts a tihanyi sziget előtt levő apátsági birtokok határjárásáról és iktatásáról szóló oklevele.1 Az oklevelet, melynek egy eredetije a veszprémi s egy másika a fej érvári káptalan levéltárában volt meg, Erdélyi a szövegben szereplő, későbbi időre valló kifejezések, de főleg a hibásan felsorolt kanonokok miatt tartja hitelt nem érdemlőnek. b) R. Károly királynak 1327. okt. 31-én kelt s az apátságnak Tihanyvára és tartozékainak visszaadásáról szóló oklevele.2 Ezen oklevélnél, a mely csak a fejérvári káptalannak 1392. évi átiratában maradt fenn, a béltartalom annyira gyanús, hogy Erdélyi ennek alapján volt kénytelen hamisítottnak minősíteni. Mivel ez az oklevél mintegy kivonata és régiesítése a 4. alatt tárgyalt 1358? évinek, készültét Erdélyi az 1388—1392. évek közé helyezi. 8. A kövesdi per bizonyítékai. 1170 ? 1308 ? 1320 ? A sokat pörlekedett György apát Í393-ban előkészült a kövesdi perre. Prókátora ebben is szolgáltatott hamis bizonyítékokat. És pedig : a) Oroz kelet nélküli végrendeletét (1170 tájáról), b) egy állítólag 1308. jún. 11-én kelt egyezséget, és c) a somogyi konventnek 1320. decz. 7-én kelt, tiltakozást tartalmazó oklevelét.3 Ezek közül Erdélyi előtt az Orosz-féle végrendelet főleg azért gyanús, mert az abban számadatokban felsorolt birtok számmennyisége mondhatni egy és ugyanaz azzal, a melyért György apát 1394-ben folytatott pert ; a másik kettőt joggal mondhatja Erdélyi hamisnak, már csak azért is, mert az azokban szereplő egyének : Arnold és Valpod, hiteles oklevelek szerint a mondott években már nem is voltak az élők sorában s így róluk akkor, mint élőkről, a kik szerződést kötnek, hiteles oklevél nem szólhat. Erdélyi László vizsgálata, a mint láttuk, a legszélesebb alapokon, a legkörültekintőbb módon ment végbe. Nem kiméit meg olyan okleveleket sem, a melyeket eddig mindenki /alódiak» Fejér, III : 2. 264—266.11. A tihanyi apátság tört. I. köt. 517—518. 1. 2 Fejér, VIII : 3. 213. 1. A tihanyi apátság tört. I. köt. 549—550. 1. V. ö. Tört. Tár, 1908. 388—390. 1. 3 Fejér, X : 2. 600. 1., A tihanyi apátság tört. I. köt. 602—609. 1. (606.)