Századok – 1910

Történeti irodalom - Ivić; Aleksa: Ansiedlungen der Bulgaren in Ungarn. Ism. Holub József 413

TÖRTÉNETI IRODALOM. 413. nak tartott. ítélete azonban igazságos, lelkiismeretes. Állításait erős ítélőképességre valló, sokszor egymástól távoli időkre eső, nagy ügyességgel csoportosított és egybekapcsolt adatokkal bizonyítja. Ügy hogy ezen értekezését, a mely a Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története X. kötetének 1

(A Tihanyi Apátság Története, 1055—1701. I. köt.) oklevéltani alaptanulmányait képezi, oklevéltani irodalmunk maradandó becsű, igazi nyereségének kell tartanunk. HORVÁTH SÁNDOR. Aleksa Ivic : Ansiedlungen der Bulgaren in Ungarn. (Archiv für slavische Philologie, XXXI. Band, 3. Heft. Berlin, 1910.) Hazai történetünk egyik fontos fejezetéhez, a települések történetéhez nyújt érdekes új adatokat A. Ivicnek az Archiv für slavische Philologie-ban megjelent fenti czikke. Alapja s kiindulási pontja dr. L. Miletiének, szófiai professornak, két alapos tanulmánya a hazánkba telepedett katholikus bolgárokról ; de mivel ő nem kutatta át behatóan a bécsi levéltárak idevágó gazdag anyagát, ennek a hiánynak pótlását tűzte ki czélul Ivic. À katholikus vallás nyomait már a középkorban megtaláljuk Bulgáriában ; szász bányászok vitték azt oda, kik Ciprovec, Zelejezna és Kopilovec vidékén telepedtek le s később teljesen összeolvadtak a bolgárokkal. E városokon túl azonban csak a XVII. század első felében kezd jobban terjedni a katholicismus. Ferenczrendi szerzeteseik boszniai társaik révén sűrűn érintkeztek a Vatikánnal s már a XVII. század elején élénk összeköttetésben állottak a bécsi udvarral is. Nyugattal való gyakori érintkezésük csakhamar fölkeltette a nemzeti érzést a katholikus bolgárokban s korán kezdtek már mozgolódni az európai udvaroknál felszabadításuk érdekében, A felszabadító háború sikerei erős reményekkel kecsegtették őket, de a kutlovicai vereség s az azt követő véres bosszú keserű kiábrándulást hozott. Azok, a kik elkerülték a gyilkoló fegyvereket, nem akartak továbbra is török fenhatóság alatt élni, folytonos rettegésben : nagyobb részük Oláhországba vándorolt ki, a többiek pedig Erdélybe jöttek s Nagyszebenben telepedtek le. Az oláhországi bolgárok azonban nem voltak megelégedve helyzetükkel s a karloviczi béke után át akartak telepedni ők is Erdélybe. Rabutin ajánlatára hajlandónak mutatkozott a Hof-Kriegs-Rat befogadásukra és két bizottságot rendelt ki a telepítés intézésére Secau Frigyes gróf és Apor István gróf vezetésével. 1700 őszén vándoroltak be hozzánk s 1701 tavaszán rendezték végle-1 Ismertetését Id. a Századoh 1910. évf. I. füz. 61—64. 11. Dr. Karácsonyi Jánostól.