Századok – 1910

Történeti irodalom - Erdélyi László: A tihanyi apátság kritikus oklevelei. Ism. Horváth Sándor 407

408 TÖRTÉNETI IRODALOM. 1. A két alapítólevél. Egyik sem ismeretlen a tudományos irodalomban. Részletesen és behatóan foglalkozott már velük Fejérpataky László, a ki I. Endre királynak a tihanyi apátság részére 1055-ben adott alapító oklevelét — annak belső hitelességét kétségbe nem vonva — egykorú másolatnak jelzi ; 1

főleg külső megjelenése, alakja, a király hívei nevének egyöntetű irása, a király pecsétjének elrendezése következtében. Későbbi tanulmányaiban pedig »egykorú másodpéldánynak« 2

minősíti, sőt tovább menve, azt állítja, hogy »a reánk jutott hártya lehet egykorú másolat, másodpéldány, de külső tulajdonainál fogva semmiesetre sem az az eredeti, mely a királyi kanczelláriából megpecsételve kerültki.« 3 Ezekből látszik tehát, hogy nagynevű tudósunk, Fejérpataky László álláspontja, ezen oklevéllel szemben, az elősorolt okoknál fogva, tartózkodó volt. Lássuk tehát, hogy Erdélyinek, a Pannonhalmán egyesített apátsági levéltárak volt őrének, a kinek módjában állott, hogy az őrizetére bízott okleveleket köz vetetlenül, hosszasan tanulmányozhassa, s a ki mint a Rendtörténet szerkesztője és munkatársa az apátságok történetébe, birtokainak fejlődési viszonyaiba mélyebb bepillantást vethetett, minő véleményt alkotott a kérdéses alapító oklevélről ? Előre bocsátva az oklevél történetére vonatkozó adatokat és az oklevél pontos leírását, czáfolva az ellene felhozott nehézségeket, olyképpen állítja fel a tételt, hogy a szóbanforgó oklevél vagy hiteles eredeti, vagy hamisítvány. S mivel sem fogalmazványnak, átiratnak, hiteles vagy egyszerű másolatnak, sem másodpéldánynak nem minősíthető, a külső és belső érvek alapján hiteles eredetinek minősíti, melyre a királyi pecsét helyét előre kijelölték s e kijelölt hely köré írták a király híveinek nevét s a király nevének signumát. Az oklevél eredetisége ellenében felhozott nehézségeket Erdélyi meggyőző érvekkel ellensúlyozza, s a végeredményben igazat kell adnunk neki. Csak abban nem vagyok hajlandó vele és kiváló műve előbbi ismertetőjével, Dőry Ferenczczel,4

egyetérteni, hogy ez oklevélnél »nem előzetes megpecsételéssel van dolgunk«. Mert igaz ugyan, hogy az oklevéltannak egyik sarkalatos tétele az, hogy a megpecsételés az oklevélkiállításnak utolsó ténye, a mely után már csak az átadás következett. Mind a mellett nálunk is, épp úgy, mint a külföldön, kivételesen megtörténhetett 1 -4 kir. kanczellária az Árpádok korában. Budapest, 1885. 11. és 12. 1. 2 Kálmán király oklevelei. Budapest, 1892. 17. 1. 3 Oklevelek II. István király korából. Budapest, 1895. 6. o. 4 Turul, 1909. 188. 1.