Századok – 1910

Történeti irodalom - Erdélyi László: A tihanyi apátság kritikus oklevelei. Ism. Horváth Sándor 407

TÖRTÉNETI IRODALOM. 409-az is, hogy a kiállítandó oklevelet a szöveg befejezte előtt pecsételték meg.1 Az ilyen előzetes megpecsételés akárhány esetben észre sem vehető és meg sem állapítható. Legbiztosabb jele az volna, ha a szöveg utolsó sorai kikerülik a pecsétet, vagy jobban mondva, ha a pecsét a szöveg utolsó sorait kétfelé szakítja. De ha a tárgyalt oklevélnél a pecsét nem is magát a szöveget osztja meg, mégis Fejérpataky László megfigyelése a helves,, midőn azt mondja : »A nevek kéthasábosan vannak írva, a hártyát két részre osztva, oly modorban, hogy e két hasáb közé éppen befért a pecsét ; ez az elrendezés pedig csak úgy képzelhető ha előbb tették volna fel a pecsétet s ezt azután írták körül a tanúk neveivel.« 2 Mert őszintén megvallva, I. Endre király még oly kezdetleges kanczelláriájának jegyzőjéről vagy helyettes jegyzőjéről, a ki az oklevelet Miklós püspök fogalmazványáról írta, fel kell tételeznünk annyi gyakorlati érzést, ügyességet, hogy — ha csak előzetes pecsételéssel nem állnánk szemben — ki tudta számítani azt, miszerint, ha a »tradidimus« végső szó után, a király signuma alatt, akár egyfolytában, akár pedig hasábosan, sorolja elő a jelenvolt tanúk neveit, még mindig bő helye marad a pecsét elhelyezésére, valamint a keltező sorok megírására. De még úgy is megpecsételhette volna az oklevelet, hogy a pecsétet egyáltalában az egész szöveg — tehát a keltező sorok — alá helyezi. Es éppen, mivel mindezt nem így, hanem ettől eltérőleg találjuk és mivel a Dőry Ferencz által említett s a »septemplicis«-és »universeque« szók között látható jelentéktelen hézag sem az előzetes pecsételés mellett, de ellene egyáltalában semmit sem bizonyít, a magam részéről az 1055-iki hiteles tihanyi alapító oklevélnél az előzetes megpecsételésnek nálunk eddig kellő figyelemre nem méltatott esetét látom szerepelni. Befejezésül Erdélyi a hiteles, valamint hamisított oklevélnek eddig nem létezett, kifogástalan, párhuzamba állított szövegét közli, külön mellékletben a hitelesnek teljes, hű hasonmását, a hamisnak pedig jelentékeny részét — írásmutatvány czéljábóL A hitelesnek egyébként kifogástalan szövegéhez csak azt jegyzem meg, hogy a keltező záradék septemplicis és universeque szavai közül kifelejtette a hézagot jelző jelet : — ; a Nicolao szóból csak az N. eredeti (ld. duce В.), az icolao későbbi kéztől íratott a sor fölé ; tehát ezt jeleznie kellett volna. 1 V. ö. Foltz K. czikkének : Die Siegel d. deutschen Könige и. Kaiser 911—1024., 16. о. 1. jegyzetét és 21. о., a Neues Archiv stb. 1877. évfolyamában. 2 A királyi kanczéllária az Árpádok korában, 11. 1.