Századok – 1910

Történeti irodalom - Erdélyi László: A tihanyi apátság kritikus oklevelei. Ism. Horváth Sándor 407

TÖRTÉNETI IRODALOM. A tihanyi apátság kritikus oklevelei. Székfoglaló értekezés Erdélyi László 1. tagtól. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Kiadja a Magyar Tud. Akadémia. XXI. kötet. 3. szám.) Budapest, 1906. Az Athenaeum r. t. könyvnyomdája, 8° 112 1. Három melléklettel. Oklevéltani tanulmányaink, a magyar oklevéltan legalaposabb ismerőjének, mesterének, Fejérpataky Lászlónak eddigi alapvető művein kívül, alig vannak. Éppen ezért minden e téren megjelenő érdemes munka különös figyelmet érdemel, mert egy lépéssel közelebb visz a végczélhoz : a magyar oklevéltannak eleddig még nem létező kézikönyvéhez. A szerző ezen székfoglaló értekezésében a tihanyi apátság gyanús okleveleit vette vizsgálat alá. Vizsgálta pedig azokat tisztán a történeti igazság szemüvegén keresztül, elmellőzve a rendi kegyelet minden féltő gondját, aggodalmát. Munkálata bevezető részében az oklevéltermelés általános indító okait ismertetve, arra a helyes végeredményre jut, mely szerint az írásbeliségnek III. Bélától, de még inkább iV. Bélától kezdődő kényszerítő elve alapján, mintegy társadalmi kényszerré alakult azon nézet, hogy minden jogos birtoklás — az ősfoglalást kivéve — a legrégibb időktől kezdve okleveleken nyugodott. S ennélfogva a jogtalanul készített oklevelek a tulajdonos birtokainak régebbi jogviszonyait, állapotát, a készítés korának óhajait, tudomását tükröztetik vissza s mint ilyenek értékkel is bírhatnak. Ezen fejtegetéseiben legföljebb azon állításával nem tudunk egyetérteni, hogy szerinte a föntemlített kort megelőzőleg Magyarországon oklevélhamisítványok nem igen léteztek volna. Az Anjou-korszakban fellépő világi »litterátus« deákság jelenségének érdekes ismertetése után áttér az apátság gyanús vagy kétes okleveleinek megbírálására, melynek során 15 oklevélről tartott vizsgálatról számol be.