Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - III. közl. 38

•VERBŐCZY ISTVÁN ÉS FIA. 389. A gazdag és népes püspöki székhelynek előkelő főúr, Kevendi b. Székely Lukács volt a főparancsnoka, a kinek állandóan 2000 embert kellett volna tartania a várban, de mivel fizetést csak hébekorba kapott, bizony még harmadrész annyit sem tartott benne és a maga ügyes-bajos dolgai miatt csak ritkán fordúlt meg Pécsett. Ebben az időben Nádasdy embere, Paksy János volt a vár kapitánya, de az őrség — a mennyire megítélhetjük — Alapy János, Bánffy István, Magyar Bálint, Alia Mátyás, Polyáni Sebestyén és mások vitézeivel együtt sem igen rúghatott többre 2000 embernél. Nagyobb baj volt ennél a fejetlenség. A hadnagyok nem tudták megzabolázni és féker tartani a mindenfelől összeverődött, sok urat ismerő s épen ezért szófogadatlan szegény legényeket, a kik fizetetlenségük miatt talán bevett szokás szerint szabad nyereségen szolgáltak. De siettette Pécs veszedelmét az a körülmény is, hogy a püspök gondatlansága és fukarsága miatt a város falai romladozni kezdtek, sőt a belső vár sem volt úgy megerősítve, hogy egy derék ostromot kibírhatott vylna.1 A dolgoknak ilyen állásában a főpap nem sokáig habozott s azt tartván, hogy sem a hazának, sem a kereszténységnek nem lesz abból különös haszna, ha ő mártiromságot szenved, vagy a pogány ellenség kezébe kerül, nagy hirtelenséggel összegyűjtötte az egyház kincseit és mielőtt a szultán roppant seregével Valpó alól megindúlt volna, belső embereivel Veszprémbe futott. Példáját követték a többi megrémült papok és gazdag polgárok is, mire a könnyű nyereségnek, a kínálkozó zsákmánynak felettébb örvendező katonák, a menekülők hátrahagyott szolgái és a csőcselék, melynek nem lévén veszteni valója, a töröktől sem igen rettegett, megrohanták az őrizetlenül maradt házakat és templomokat s a várost tökéletesen kirabolták. Senki sem gondolt már a védelemre s huszárok, gyalogok, hogy a gonosz úton szerzett zsákmányt megtarthassák és a büntetést kikerüljék, ügyet sem vetettek többé a hadnagyok beszédjére, de hamarosan felkerekedvén kitakarodtak a városból. Igaza volt hát Verbőczy Imrének, mikor a pécsi katonákat, a püspök nagy méltatlankodására rebelliseknek, lázadóknak bélyegezte. Mikor az ellenségnek hírűi esett a dolog, a Szekszárdnál táborozó Kászim mohácsi és Murád eszéki bég 1543 junius 29-én minden vérontás nélkül elfoglalták az üresen hagyott, a paradicsomhoz hasonló régi és nagy várost, melynek egész környéke — úgymond a török történetíró — kert és rózsaliget.2 1 Verancsics összes munkái id. h. I. к. 233. 1. 2 Thury József id. m. 239., 380. 1. Pécs elfoglalásának idejét a mi történetíróink pontosan nem tudják, Istvánffy helytelenül 1543. julius 20-ra teszi (Lib. XVI.) Dselálzade Musztafa elbeszélvén, hogy a Siklós ostromára