Századok – 1910

Történeti irodalom - Gerencsér István: Adalékok a magyar iskolai drámák történetéhez. Ism. Gálos Rezső 331

332 történeti irodalom. 332 már Bernáth Lajos is hangoztat, hogy a XVIII. század népköltésének e drámák népi részletei a leghitelesebb emlékei. Nagy, rendszeres dolgozatban kellene az iskolai drámáknak (legalább az eddig nyomtatásban megjelentekének) népies fordulataival foglalkozni : a régi magyar nyelvre, főként a szólásokra talán eddig nem is remélt világot vetne egy ilynemű kísérlet. Bár tartalom, irodalomtörténeti kapcsolat, sőt dramaturgia szempontjából többet várunk a szerzetes iskoladrámáktól, ebben az egyben : a népiességben gazdagabbaknak mutatkoznak a protestáns iskoladrámák, ezúttal pl. a Nagy Györgyéi : a Konok pereskedők és a Legények intése. Tartalmi kerekdedség szempontjából az utóbbi, melyben Gerencsér Plautus hatását véli felismerni, messze felülmúlja a Konok pereskedők zagyva egymásutánját. De mint rendetlenül, kevés összefüggéssel csoportosított életképek, külön-külön tagolva az utóbbinak jelenetei egyenként fordulatosabbak, gyorsabban, élénken pergők, nem egyszer talpraesettek. Régi drámairodalmunknak, talán már a Balassi Menyhártnak (a papokat illetőleg), másfelől a Henno-drámáknak (az ügyvédeket gúnyoló) tendentiájávai, de erősebb komikai érrel buzognak versei. Czigány-alakja figyelemre méltó. Népies fordulatai, kofaperlekedései, zsidó kalmárja, de még tolvajai is a későbbi népszínművek természetes eredetét teszik. A Legények intése egységesebb tárgyú, kerekebb tartalmú, de kevésbbé ropogós, kevésbbé szellemes vígjáték. Mégis egyike legjobb iskoladrámáinknak. Közlés dolgában szegényesebb, a mit Gerencsér a katholikus iskoladrámákhoz ad — két programm mindössze, — de annál becsesebbek írónknak idevágó kutatásai. A jezsuiták egykori kolozsvári gymnasiumának szokatlanúl gazdag műsorát gyűjti össze, csoportosítja s összefoglalja az eddigi kutatásokat. Az egyik eddig is ismert Alexis cz. darabnak forrását is megtalálja Fríz András jezsuita páter dramation pastoritinmában, a mely (a közlött mutatványok alapján mondhatjuk) majdnem szó szerint egyezik kolozsvári epigonjának művével. E felfedezésével (minthogy Fríz munkája 1764-ben jelent meg) megdönti Ferenczi feltevését, hogy a jezsuita kéziratok a XVII. századból valók. Kibővíti eddigi ismereteinket a Stephanus Hungarian rex cz. drámáról is, melyet Veress Endre említ a Báthory-egyetem történetében. Gerencsértől megtudjuk, hogy egy 1740-ből való és Nemayrtól származó darabbal lehet rokon. A két programm egyikével, a Pelagius Acta-val a bevezetés csodálatosképpen nem igen foglalkozik, míg a Kodrus (Keserves játék, 1756.) czíműt, talán mert tárgya az iskolai drámák egyik legkedveltebbje, részletesen ismerteti s >>a' játéknak állapotyá«-