Századok – 1910

Kisebb közlemények. - Germanus Gyula: Angolok Magyarországon 316

316 kisebb közlemények. képp széljegyzetének értelmét ? Némi következetlensége Lánczy e tekintetben joggal vet szememre, de hát ez megmagyarázható egyszerűen azzal, hogy 1897-ben művecskéje első részét olvastam el nagyobb figyelemmel, 1909-ben pedig a második részt. így 1897-ben azt vettem észre, hogy InchoSer felé hajlik, 1909-ben pedig úgy találtam, hogy talán a magyar püspöki kar valamelyik tagját is elfogadná a bulla készítőjének. 1903-iki értekezését — a melyben világosabban nyilatkozott — a Századok szerkesztője nagyon óhajtotta ugyan közölni, 1 de biz' az nem jelent meg a Századokban soha, másutt pedig én nem is kerestem. Ekként nem értesültem határozott állásfoglalásáról. Most már tudom, hogy ő Inchoffert tartja e bulla koholójának. De hát az én kutatásaim eredményén ez a merőben irodalomtörténeti előzmény nem változtat semmit. Tizenöt évi kutatás sem ér semmit, ha valaki rossz irányban indult el ! Már maga ez a 15 évi sikertelenség mutatja, hogy Lánczy hibás irányban kutat ! Inchoffernek sem tudománya nem volt a Sylvester-bulla koholásához, sem érdeke nem ösztönözte őt arra. De meg Levakovich maga is bevallja, hogy ő adta át neki a Sylvester-bullát. Miért keressük tehát a bulla koholóját Inchofferben ? Csak azért, hogy soha rá ne találjunk ? KARÁCSONYI JÁNOS. ANGOLOK MAGYARORSZÁGON. Hakluyt, ki aXVI.században oly nagy fáradsággal gyűjtötte össze mindama útleírásokat, melyekben angolok szerepeltek, említést tesz egy utazásról, mely Florentius Wigorniensis (pag. 891.) szerint a Xl-ik század hajnalán történt Magyarországba. Fordítását alább közlöm (lásd Hakluyt vol. I.) — »Edric Kanutus királynak azt tanácsolá, hogy ölesse meg Edmund király fiait, Eduard és Edmund herczegeket. De mivel igen gyalázatosnak találta azt, hogy Angliában ölesse meg őket, rövid idő multán a svéd királyhoz küldte őket kivégzés végett. Ez azonban szerződése ellenére megtagadta Kanutus kérelmét és titokban elküldte őket Salamonhoz, Magyarország királyához, hogy táplálja és védje meg őket. Egyik, t. i. Edmund, idő folytán meghalt amaz országban, a másik, t. i. Eduárd, Henrik német császár leányát Agathát vette nőül, kitől Margit nevű leánya született (később a skótok királynője) és azonkívül Christina, apácza és Clitoldgar.«2 A másik adat egy angolról szól, ki a tatárokkal együtt és az ő szolgálatukban bejárta Magyarországot. Ez adat ama levélben talál-1 Századok 1904. 423 1. 1. jegyzet, 2 Részletes ismertetését Kropf közölte a Századok-Ъап.